A címhez két rövid megjegyzést fűzök. Azért nevezem magamat laikusnak, mert nem vettem részt egyetlen csapat taktikai megbeszélésén sem, így nem tudhatom, hogy egy-egy konkrét játékosnak az adott meccsen mi volt vagy mi lett volna a feladata. Ugyanakkor a „laikus” jelzőt talán tompítja hatvan évnyi futballmeccsre járás, azon belül nagyjából tizenöt évnyi kispályázás (a jó öreg „üzemi bajnokságok”…) és jó tíz évnyi játékvezetői működés a legalsó szinten.

Változások

Az értékelést annak a szem előtt tartásával próbálom megosztani, hogy a jövő szezonban jelentős mennyiségi és minőségi változások lépnek életbe a leány U15 korosztályban.

Elég csak arra gondolni, hogy már nem csupán az első-, de a másodosztályú férfi és női csapatoknak is (összesen több mint 50-nek) kötelező lesz U15-ös leánycsapatot működtetnie. Ráadásul párhuzamosan folyik majd félpályás és nagypályás bajnokság és bármely klub választhat, hogy az egyikben, a másikban, vagy mindkettőben indít-e csapatot. Talán nem szorosan tartozik ide, de külön kiemelem – hátha a jövőben még jelentősége lesz -, hogy nemcsak a torna szervezői, de mind a nyolc csapat vezetői, edzői, szurkolói kifejezetten segítőkészek voltak, nem zaklatásként, hanem őszinte érdeklődésként fogadták a leglaikusabb kérdéseimet is. Bizonyára tudják, hogy a tevékenységükről szóló bármiféle objektív híradásnak pozitív fejleményei lehetnek.

Negatív tényezők

Kezdjük a negatívumokkal. Annak alapján, amit láttam, nem minden csapat készült fel a nagy melegben, sorozatban lejátszandó mérkőzésekre. De lehet a kevésbé jó minőségnek egy másik oka is, amiről a végül tornagyőztes bajnokcsapat egyik játékosának hozzátartozója beszélt. A lényege ez volt: Hívjunk a pályára az itteni résztvevők közül tetszőlegesen kiválasztott öt játékost, és végeztessük el mindegyikükkel a következő, legfeljebb 10 másodperces gyakorlatot: „Állj meg tőlem 40 méterre. Odaívelem neked a labdát félmagasan. Kezeld le és vezesd laposan, váltott lábbal felém. Állj meg tőlem 20 méterre és most te íveld a labdát félmagasan a lábamra.” Az illető úr így folytatta: „Öt közül négyről 90% valószínűséggel megmondom, hogy mióta futballozik, és hogy játszott-e valaha is fiúk között. Sehol a világon nem tiltják el a vegyes csapatokban való futballozást nemhogy 12 éves kor fölött, de akár 15-16 éves korig, erre csak ennek a sem labdát, sem pályát soha nem látott MLSZ Orvosi Bizottságnak a tagjai képesek. És hol van a Női Bizottság érdekérvényesítő képessége?” Ha sarkosak is a szavak, a lényegük szerintem valós. Persze számos esetben módja sem volt az itt látott leányfocistáknak fiúkkal együtt játszani, mert sajnos nem is egy csapatot csak az a kényszer rángatott össze, hogy be sem nevezhetett a saját bajnokságába az a férfi és női I. osztályú csapat, amely nem működtetett leány U15-ös csapatot valamelyik bajnokságban.

Csoportbeosztás

A torna első néhány meccsét lejátszva hamar kiderült, hogy az A csoportban van egy kifejezett favorit, és két jóval szerényebb képességű csapat, míg a B csoportba egymáshoz jóval közelebbi képességű csapatok kerültek. Már korábban is többször utaltam arra, hogy egy rosszul sikerült sorsolás megfoszthat egy többre hivatott csapatot attól, hogy egy bajnokságban, egy tornán teljesíthesse az elvárható szintet.

Volnának pedig jól bevált módszerek a méltányos csoportba sorolásra, amelyek lényege egyfajta, erősorrenden alapuló indexrendszer kialakítása; bővebben erről itt már írtam korábban.Felismerve a tényeket, gyakorlatilag végig a B csoport meccseit néztem, amit tehát mostantól írok, csak arra a négy csapatra vonatkozik. Jóval szorosabbak voltak itt a meccsek, nem is volt egyetlen kétgólos győzelem sem. A színvonalat jobbnak láttam, mint a budapesti középdöntőn; például mind a négy csapat kapusa kimondottan ügyes volt. Amellett a lányok is, a csapatvezetők is sportszerűek voltak, a játékvezetők is jól működtek, vigyáztak a lányokra. Különbségek persze voltak abban, hogy mennyire pontos és tudatos csapatjátékot sikerült megtanulniuk a lányoknak. És ami a hatalmas hiányosság volt: vagy nem tanultak meg kapura lőni, vagy éppen sérült volt a góllövő csatár.

Pozitívumok és posztokra nevelés

Mindent összevéve, és neveket továbbra sem említve, azt hiszem, sikerülne összeállítanom a torna játékosaiból egy ütőképes „válogatott” csapatot, az 1+8-as alapfelállásból kiindulva mondjuk 12-13 kis- és nagylányból. Kapusgond biztosan nem lenne, megbízható védelmet sem volna nehéz kialakítani, mondjuk rombusz alakzatot feltételezve. Nem kellene sokat gondolkozni arról sem, ki kerüljön be igazi befejező csatárként, illetve árnyék-ék szerepkörben. A legnagyobb gondot a két, támadást segítő középpályás kiválasztása okozná. Ebben a szerepkörben igazán elfogadhatót csak két-három játékostól láttam, de az egyiküket már más poszton vettem számításba. Volt még egy jó felépítésű, jó mozgású lány, aki bátran vállalta az egy-egy elleni cselezést, csak a sikeres cselek után nem támadó társat keresett, hanem vagy visszafelé játszotta a labdát, amivel eltékozolta a cselezéssel kialakított emberelőnyt, vagy egy további kicselezendő ellenfelet keresett, de addigra már fizikailag is elfáradt és az ötlettára is kimerült. Lehet, hogy ennek a szerepkörnek a sikeres betöltését 14-15 éves lányoktól még korai elvárni, majd később érnek be ehhez. Gyakoroltatni azonban addig is kell, és már most tudatosítani kell az arra esetleg csak később igazán alkalmassá váló játékosban, hogy az a poszt illik majd hozzá a legjobban.