„A tanár a könyvbe nézett, de nem olvasott. Dühös volt erre a nőre. Már másodszor viharzik így át a nyugalmán, hirtelen felfénylő, élénk szőkeségének villámlásával. Mint a ciklon! A ciklon! Ez a helyes hasonlat. A tanár már átélte azt a fülledt, trópusi szélcsendet, mikor a falevelek megrezdülnek, forró nyugalom feszíti a levegőt, és egyszer csak jön a forgószél!”

Rejtő Jenő: A szőke ciklon

Ejnye no, vajon miért is jutottak eszembe P. Howard örökbecsű szavai? Talán mert akivel beszélgetek, természetes világos szőke hajat visel? Talán mert ha megindul, akkor úgy söpör végig akár a saját alapvonalától az ellenfél alapvonaláig, mint a forgószél? Rejtélyesek az emberi agy egyes részei közötti, inkább ösztönös, mint tudatos kommunikáció jellemzői, ezért lehet, hogy nem lesz válasz erre a miértre. De azért ne adjuk fel, van még remény: hátha közelebb jutunk a megfejtéshez, miközben hallgatjuk (olvassuk) az MTK sokoldalú labdarúgója, Szabó Zsuzsanna bemutatkozását. Ja igen, eredetileg kérdések is voltak, de beláttam, hogy azok inkább megszakítanák a logikus, harmonikus beszédfolyamot.

Zsuzsanna, a civil

- Budapesten születtem, itt is lakom. Hagyományos általános iskolába jártam, a gimnáziumi éveimet viszont a Csanádi Árpád Sportiskolában végeztem. Ezt követően elvégeztem egy kétéves felsőfokú vendéglátó menedzseri szakképzést, most pedig második évemet kezdem majd meg a Testnevelési Egyetem testnevelő edzői szakán. Jelenlegi szakomon testnevelő diplomát szerezhetek, de terveim között szerepel, hogy a három év után elvégzem még a kétéves mesterképzést: gyógytestnevelői irányban mennék tovább. Eddig angolul és németül tanultam, közülük inkább az angolt hasznosítom.

- Ami a családalapítást illeti: mindennek megvan a maga ideje, egyelőre az iskola és a labdarúgás tölti ki az életemet, így ez a kérdés még nincs napirenden. A csapatból több játékos is tagja a szűk baráti körömnek, de rajtuk kívül egykori csapattársak, iskolatársak is hozzá tartoznak. Szórakozni nincs sok időm, egy-egy nap egy hónapban, amikor a mérkőzések is engedik. Nem vagyok az a diszkóba járó típus, jobban szeretek inkább beülni valahova.

Zsuzsanna, a sportoló

Lássuk, mit mondanak a statisztikai adatok Zsuzsannáról. Zsinórban ötször bajnok, amellett egy bajnoki ezüst- és két bronzérem van a gyűjteményében; kétszer volt kupagyőztes és mellette két kupaezüstöt gyűjtött. Három barátságos nemzetek közötti mérkőzésen játszott összesen 98 percet, eddigi pályafutása során hivatalos mérkőzéseken 26 gólt szerzett. De aligha felejthetjük - hiszen még közeli az élmény -, hogy a legutóbbi bajnoki döntő visszavágó mérkőzésén, amikor az Astra fölénye kezdett már nyomasztóvá válni, Zsuzsanna kapura lövését követően végezhetett el szögletet a csapata és szerezte meg a vezető gólt. Más kérdés, hogy nagyjából egyetlen ember látta úgy a szituációt, hogy szögletnek kell következnie - csakhogy éppen őnála volt a síp. De adjuk vissza a szót Zsuzsannának: hogyan kezdődött a sportkarrier?

- A családomban mindenki sportolt. Nagymamám például a Ferencvárosban kézilabdázott, anyukám röplabdázott, öcsém jelenleg is külföldön focizik. Édesapám birkózott és focizott, nevelőapám pedig verseny szinten atletizált. Én négy éves koromban kezdtem versenyszerűen sportolni, ritmikus sportgimnasztikát. Hét évig űztem ezt a sportot, majd egy év kihagyás után fiúk között kezdtem focizni. Ezt nagyon hasznosnak tartom, hiszen így keménységet, gyorsaságot tanulhat az ember. Tizenhárom éves voltam, amikor leigazolt a Rákosmenti Testedző Kör (RTK), majd onnan egy év után igazolt le az MTK. A két csapat között jó volt a kapcsolat, és az akkori edzőm szólt, hogy lenne egy lehetőség, hogy lányok között az MTK-ban focizhatnék. Nem gondolkoztam sokáig, éltem vele, és jól döntöttem, hiszen már lassan tíz éve ebben a klubban játszom. Először persze az U15-ben, keresztpályán játszottam, de egy év múlva felkerültem a felnőtt csapathoz, ahol megkezdődött a nagypályás karrierem.

- Úgy alakult, hogy nagyon sok poszton játszottam már. Amikor az MTK-hoz kerültem, akkor bal futóként számolt velem Turtóczki Sándor. Onnan olykor-olykor átkerültem a jobb oldalra, játszottam csatárként, belső középpályást is, majd megragadtam a védő poszton. Erényemnek tartom, hogy a támadó múltam miatt könnyebben lépek fel a védelemből a támadásba. Miután mindkét oldalon játszottam már, így nem okoz gondot az sem, ha bal lábbal kell rúgni. A méretem miatt talán a fejjátékban való részvétel a gyenge pontom.

- A korosztályos válogatottakban végigjártam a ranglétrát, hiszen az U17-es, majd az U19-es korosztályt is kijártam, de sajnos a felnőtt válogatott színeiben még csak három nemzetközi edzőmérkőzésen jutottam szóhoz. Bízom benne, hogy egyszer több lehetőséget fogok kapni a nemzeti csapatban.

- A bajnoki szezonban elég egyhangúnak tűnhet egy heti programom: hétfőtől-péntekig délelőttönként az egyetemre, délután az edzésre járok. Másra nagyon nincs se időm, se erőm. Azt hiszem, elmondhatom, hogy a civil életben is, a sportban is stabil szituációban érezhetem magamat:

- Magyarországon más csapathoz nem mennék, mert sajnos a magyar bajnokság nem túl színvonalas, kevés a jó csapat, és a körülmények sem vetekszenek a környező fejlett országokéival. De engem a külföld se igazán vonz: talán ha Ausztriából kapnék ajánlatot, azon elgondolkoznék a pénz miatt, de messzebb semmiképpen nem mennék már. Amikor majd befejezem a pályafutásomat, mindenképp szeretnék a sportban maradni, de nem feltétlenül a futballban gondolkozom. Rehabilitációs vonalon dolgoznék, abban a sportágban, ahol szükség lesz rám. Ami a saját „kezelésemet” illeti, a bokámmal gyűlt meg a legtöbbször a bajom a pályafutásom során, mindkét bokám többször is megsérült, hiszen a torna miatt nagyon lazák a szalagjaim, így ezzel folyamatosan szenvedtem és szenvedek is.

- Végül hadd mondjam el: nagyon örülök, hogy Dunai Zoltán személyében akadt egy olyan cégvezető, aki érdemesnek tart minket arra, hogy a cége támogassa a csapatot. Nagy segítség ez nekünk ugyanúgy, ahogy az MTK-tól kapott támogatás is, hiszen így azok is könnyebben tudnak a focira koncentrálni, akik nem dolgoznak.

Zsuzsannának minden mondatából - ahogy persze a pályán is minden mozdulatából, hiszen foci közben nehéz "csalni" - egyfajta kiegyensúlyozottság, harmónia, megalapozott megbízhatóság árad. Én azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy belül is ennyire simán fogad el mindent. Életének most már a nagyobbik részét a labdarúgó pályán töltötte, a szó konkrét és átvitt értelmében is. Ismeri a mezőnyt, tisztában van tehát azzal, hogy a posztján - sőt, a posztjain - aligha van nála képzettebb, sorozatban megbízható jó teljesítményre képes focista Magyarországon. Nem ártana ezt lassan másnak is belátnia.

Rövid utóirat: A felnőtt nagypályás magyar női labdarúgó válogatott ebben a naptári évben hét mérkőzést játszott. Közülük kettőt (Kazahsztán, Bulgária) nyert meg összesen 9-1 gúlkülönbséggel, ötöt (Ausztria, Finnország oda-vissza, Franciaország oda-vissza) elveszített, összesen 3-23 gúlkülönbséggel. Az ez évi teljesítmény kb. 29% és Szabó Zsuzsa az új kapitánynál sem volt válogatott.