Játékba hozás kirúgással

Számos alkalommal voltam tanúja, hogy a női csapatok kapusa fizikailag nem képes elvégezni megfelelő erősségű kapuskirúgást vagy a kapuja közeléből elvégzendő szabadrúgást, ezért maga helyett egy mezőnyjátékost kér meg erre, aki ki is bombázza a labdát valahová. Csakhogy ekkor ez a mezőnyjátékos olyan pozícióban marad, hogy kizárja az ellenfél támadóinak leshelyzetét. Ha ők ezt felismerik, akkor elég egy rossz kirúgás és máris gólveszély van.

Mivel életszerű, hogy a kapusnak olykor mezőnyjátékosként is be kell avatkoznia a játékba, célszerű megoldásként az alábbiak jöhetnének szóba: meg kell tanítani a kapust a nagy erejű előrerúgásokra, és/vagy meg kell tanítani a kapust és a védelem játékosait a labda biztonságos kihozatalára, ahogy azt már jelenleg is egyre több csapat csinálja (Barcelona, Bayern, …); ennek bizonyos jeleit már láttam az FTC felnőtt női csapatánál is.

A "kétszintes" bajnokságról

Megnéztem mind a felnőtt, mind az U17 bajnokságban 2013 őszén október elejéig lejátszott fordulók eredményeit. Mindkét bajnokságra érvényes, hogy a mezőnyből kiemelkedő 3-4 csapat játékosai a teljes őszi szezon során legfeljebb négy valóban éles meccset játszanak. A többi mérkőzés során a támadó játékosok még csak-csak játékban vannak, de a domináns csapat kapusának és védekező játékosainak gyakorlatilag alig kell megoldaniuk komoly feladatot. A következmény látható, a megoldásra egyelőre nincs javaslatom…

Nézzük meg most ugyanennek a kérdésnek egy másik oldalát. A legfelső ligában a már most egyértelműen kialakult „alsóház” csapatai statisztikailag csaknem minden második hét végén éles, kétesélyes meccset játszanak egymással. A többi hétvégén, az alapszakasz egy félszezonján belül hétből négy alkalommal, vagyis a mérkőzéseik 57%-án úgy lépnek pályára – és előtte úgy készülnek egész héten át –, hogy csaknem biztosak lehetnek a nagy gólkülönbségű vereségben. A hatalmas minőségi egyenlőtlenség felszámolására ideális esetben is két teljes szezon szükséges…

Korai következtetések

Mióta augusztus elején úgy döntöttem, hogy kicsit közelebbről megnézem, hol tart ma Magyarországon a női labdarúgás, csupán tíz hét telt el. A szezon fontosabb eseményei közül még előttünk van a múlt évi bajnokcsapat hazai, majd idegenbeli BL-meccse a 16 közé jutásért, valamint egy válogatott mérkőzés, amely nagyjából el is dönti a jelenlegi világbajnoki selejtező szereplésünket.

Két dolgot azonban már különösebb kockázat nélkül megállapíthatok:

1. Ha elegendő ismerettel rendelkezik valaki a jelenlegi nemzetközi női mezőnyről válogatott és klubszinten, akkor potenciálisan képes lehet a saját esélyek objektív megítélésére. Ebben soha nem annak a személynek az értékelése kell, hogy döntő legyen, akinek bizonyíthatóan érdekei fűződnek az esélyek túlbecsüléséhez.
   
   
2. Abban, hogy egy adott korosztályban mennyi a kiemelkedő tehetség, vagy legalább továbbfejleszthető ígéret, nagyon nagy a véletlen szerepe. A lányokról továbbá általánosan elmondható, hogy jóval későbben döntenek a labdarúgás sportszerű űzése, mint más sportágak mellett, ezért előfordulhat, hogy valódi jövőbeli futballista lányok vesznek el örökre a sportág számára, mert óvodásként elmentek úszónak, tornásznak, balett-táncosnak. Mód van azonban arra, hogy segítsünk a véletlennek: ennek játékos formája az úgynevezett sportágválasztó rendezvények. Ugyanezt magasabb szinten tudományos kiválasztásnak nevezik, amely azonban csak országos rendszerként megvalósítva képes ellátni a feladatát, és ez is pénzbe kerül. Egy azonban biztos: mindenképpen van egy határ, amelyen túl bármennyi pénzt pumpálnak bele egy adott játékosokból álló csapatba vagy egy versenyrendszerbe, a személyi korlátok miatt már nem lesz tőle hatékonyabb vagy eredményesebb.
   
   

Erősorrend, indexek

A 2013/2014 évi U17 Európa-bajnokság mérkőzéssorozatára 40 ország válogatottja nevezett. Az UEFA 10 csoportra osztotta őket az alábbi elvek alapján (forrás: „Regulations of the UEFA European Women’s Under-17 Championship 2013/14”, az UEFA kiadványa):

„6.04 For the draw for the qualifying round, the UEFA administration establishes coefficient rankings based on sporting results of the last three seasons as well as the draw procedure.” A lényeg magyarul: a selejtező csoportokba való besorolás alapját az UEFA nyilvántartásában szereplő, a legutóbbi három szezonban elért eredményekből számolt indexek képezik. Hasonló elvek alapján sorolták be például a női Bajnokok Ligája 32 továbbjutott csapatát az első kieséses kör sorsolásakor is.

Ez azt jelenti, hogy létezhet olyan adatbázis, amely alapján akkor is megállapítható egy adott rendezvényre benevező csapatok között valamiféle erősorrend, ha egymás ellen még soha nem játszottak. Ez többféle szempontból is fontos lehet:

• Ha Magyarország rendez valamilyen tornát akár válogatott, akár klubcsapatokkal, objektív adatokra alapozva készíthető el a csoportbeosztás.
  
  
• Ha hasonló indexrendszert a magyar klubcsapatokra is sikerül kidolgozni, akkor a felnőtt vagy korosztályos bajnokságokban, kupasorozatokban, alkalmi tornákon részt vevő csapatok besorolását is objektívabb módon lehet elvégezni, szükség esetén természetesen figyelembe véve regionális megfontolásokat is.

A rendszer kialakításához nagy valószínűséggel nem kellene új szoftvert kifejleszteni, csak az UEFA által használtat kellene adaptálni és élőn tartani: minden egyes lejátszott meccs módosítaná mindkét részt vevő csapat aktuális indexét.