Megnyugtatom a Nyájas Olvasót: nem arról van szó, mintha a kupagyőztes csapat a mind méretében lenyűgöző, mind összegében méltányos csekk kíséretében átvett győzedelmi serleggel egy használtfém-kereskedőt keresett volna fel, aki – szakmájának protokollját követve – első lépésként a fémtárgy súlyát (tömegét) lett volna kénytelen meghatározni. Az alanti, kimondottan szubjektív mérleg csupán a 2013/2014. évi női nagypályás labdarúgó MOL Magyar Kupa döntőjén észlelt egyes pozitív és negatív momentumokat kísérli meg visszaidézni, nem a teljesség igényével, nem időrendben és nem fontossági sorrendben.

Feltűnt a hasonlóság a néhány nappal korábban lejátszott Celtic-Rangers skót férfi bajnoki derbihez; egyelőre persze csak a mezek színe alapján. Pozitívum volt, hogy nem lehetett felfedezni erőnléti hiányosságot a játékosoknál, persze ebben logikusan közrejátszott az amúgy gólgazdag mérkőzés irama is.

Nem tűnt fel Nagy Lilla lenyűgöző induló sebessége és futógyorsasága, labdavezetés közben is, mert ezt régóta tudjuk róla. Olykor a válogatott szakvezetői is. Az sem tűnt fel, hogy ezzel a tanulható és fejleszthető játékelemmel túlságosan is kitűnik a mezőny igencsak statikus többségéből, hiszen, sajnos, ez sem újdonság. Ahogy nem volt meglepő Pádár Anita érett játéka a befejezésben, de még inkább társai kiszolgálásában: két „forintos” passzából gól, egy harmadikból is erős és helyezett kapura tartó lövés lett.

Ne menjünk el szó nélkül a ritkán látható második FTC-gól mellett: Kaján Zsanett egy jobb oldali sarokrúgást bal belsővel, érintés nélkül csavart be az MTK kapujának jobb felső sarkába. Dicséret illeti Zsanit az ötletért, a döntésért, és a végrehajtásért is. Szorgalmas gyakorlással ez a szögletrúgási technika végül is elsajátítható, csak okosan mérlegelni kell a kísérő körülményeket: időjárás, labda, cipő, fű...  És mivel a női meccseket ugyanazokkal a kapukkal játsszák, mint a férfiakéit, a magyar mezőnyben aligha van olyan kapus, aki - pontos végrehajtás és a szokásos helyezkedési séma esetén - képes lenne kivédeni.

Az ezüstérmes csapatból egyértelműen feltűnt Kaján Zsanett gólerőssége, játékintelligenciája, de az is, hogy támadóként nagyon magára maradt, kénytelen volt egyéni játékkal próbálkozni. Nagy csalódás volt az amúgy gólerős Giovanna teljesítménye, és hogy hamar feladta. Egy félidő fele kellett hozzá, de akkor aztán világossá vált, hogy a védelem Manja Benak nélkül jóval szerényebb teljesítményre képes, és hogy nem találtak hatékony ellenszert a mögéjük belőtt indítások hárítására. Pozitív momentum volt, hogy akárcsak a szezon elején, minden támadás indításában benne volt a sérülés után visszatérő Fenyvesi Evelin. A döntései láthatóan ezúttal is jók voltak, a kivitelezésbe még sokszor csúszott hiba.

Feltűnt továbbá Szőcs Réka kiváló ritmusérzéke, mégpedig nemcsak a nem túl gyakori hosszú indításokra való szakszerű reagálásai, de a lefújást követő győzedelmi tánca során is. Az emlékezetes szögletnél a rövid oldalra való helyezkedés – és hogy ezúttal sem állt védő a hosszú kapufánál – már kevésbé jó választás volt. Szerencsére alapvetően nem tűntek fel a játékvezetők, mert a mérkőzés ritka sportszerű volt, egy közös felelősséggel viselendő szarvashiba azonban így is becsúszott. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a feltűnően nagy hiba – az egyik kapusnak a büntetőterületen kívüli, gólt elhárító szándékos kezezése megtorlatlan maradt – nem befolyásolja a végeredményt.

Nem volt sajnos meglepő, hogy a lelátókon a helyi szurkolók nem tűntek fel. A két egyesület utánpótlás-csapatainak tagjai tették ki a nézők zömét, feltehetően annyian, ahányan még befértek a csapatbuszokba. Egyértelmű pozitívum volt viszont a mérkőzés körítése: televíziós egyenes adás, jelentős összeggel támogató névadó szponzor, éremátadás, záró ceremónia. Profi volt a szakvezetők és a játékosok nyilatkozata is.

A mérleg úgy alakult, hogy olyan negatívummal kell zárnom, amelyre egyelőre nincs ráhatásunk: a tagországok kupagyőztesei számára az UEFA egyelőre még nem rendez nemzetközi mérkőzéssorozatot. Reméljük, ebben a tőlünk független kérdésben már jövőre változás lesz – ami meg rajtunk múlik, abban ki-ki megteszi, ami szükséges.

P.S.: Jut eszembe, játszottak ugyanaznap, ugyanazon a helyszínen egy másik kupadöntőt is, némileg (?) más körülmények között, ám azt mérlegeljék a profi újságírók...