(Ez a szöveg akkor fogalmazódott meg, amikor a rájátszásnak még a felét sem teljesítették a csapatok. Bizonyos megfontolások miatt azonban csak a rájátszás vége felé adom közre, a leírtakon nem változtatva.)

Az alábbi fejtegetésben sok a feltételezés, a „mi van, ha” struktúra. Kiindulásként azonban támaszkodjunk a szigorú tényekre, másoljuk ide a 2013/2014 évad JET-SOL Liga női nagypályás labdarúgó bajnokság felsőházi részének április 25-én aktuális táblázatát:

 Az elmaradt mérkőzés pótlását követően három forduló lesz még hátra, matematikailag tehát többféle párosítás elképzelhető a bajnoki címért, illetve a bronzéremért megrendezendő helyosztókon. Az alapszakaszi mérkőzések tapasztalata és a papírforma azonban azt sejteti, hogy az MTK minden bizonnyal résztvevője lesz a bajnoki döntőnek. Erre alapozva egy másik virtuális fórumon az alábbiakat találtam észrevételezni: „…az MTK-nak a hátralevő három meccsen széles mozgástere maradt annak eldöntésére, hogy kivel játszana szívesebben döntőt.”

Indokolt és tiszteletre méltó volt a női labdarúgásban hosszú vezetői tapasztalattal rendelkező sporttársam reagálása: „… Én az MTK egyetlen vezetője, vagy játékosa kapcsán sem feltételezném, hogy mérlegelne bármilyen "széles mozgásteret"…. Jó volna ezt legalább a lányoktól távol tartani - még feltételezésként, elméleti lehetőségként is.” Különös aktualitást ad ennek az álláspontnak az a tény, hogy ezekben a napokban tárgyalják a ki tudja hányadik, ezúttal nemzetközi szindikátus formájában elkövetett és euró-tízmilliókat megmozgató fogadási botrányt, amelyre megbundázott férfi futballmeccsek adtak lehetőséget.

Valóban, a sportszerűséghez hozzá tartozik, és a nyilatkozatokban rendre el is hangzik, hogy a vezetőnek azzal kell pályára küldenie minden mérkőzésen a játékosait, hogy „… tudásuk legjavát nyújtva mindent tegyenek meg a győzelemért.” Amikor pedig a távlati tervekről kérdezik, akkor – szintén a nyilatkozatok sablon-mondata – „… mindig csak a soron következő mérkőzésre gondolunk.” Gyakran merül fel azonban egy harmadik sablon komponens is, nagyjából ilyen tartalommal: „… bármilyen összetételben lépünk is pályára”. Ez a tagmondat bizony már tartalmaz egyfajta kiskaput: benne van, hogy lehetnek kevésbé fontosnak tartott mérkőzések, amelyeken a legjobbakat, vagy a nem tökéletes fizikai állapotban levőket pihenteti az edző.

Mielőtt folytatnánk, "ugorjunk előre a jelenbe", és rögzítsük megnyugodva a tényt: az eredmények úgy alakultak, hogy most, az utolsó forduló előtt félre lehet tenni minden „ferde” feltételezést.

Ha kicsit szélesebbre nyitjuk az objektívet, aligha kell erőszakkal kreálnunk olyan szituációkat, amikor – hosszabb távú következményeket mérlegelve – nem a győzelem a legkedvezőbb opció egy adott csapat számára egy adott mérkőzésen. Konkrét múltbeli történéseket is felidézhetnénk, de maradjunk általános síkon. Képzeljük el, hogy egy világesemény során az utolsó csoport-forduló következik. Az eddigi eredmények úgy alakultak, hogy ha egy csapat ezen a meccsen, amelyet a papírforma szerint megnyerhetne, legfeljebb csak döntetlent ér el, azzal meghiúsítja a legkeményebb riválisának továbbjutását a csoportból, vagy a számára kedvezőbbnek tűnő ellenféllel kerül szembe a kieséses szakaszban.

De előfordulhatnak egyéb esetek is. Tételezzünk fel egy olyan mérkőzést egy bajnokság legvége felé, amelyen egy adott csapat már biztosan nem juthat sem feljebb, sem lejjebb, de a befejező csatára két további szerzett góllal gólkirály lehet – vajon sokat számít-e, hogy közben a védelem benyel négyet? Vagy ha ismertté válik, hogy a mérkőzésen egy játékosmegfigyelő lesz jelen, aki különösen egy bizonyos, jó áron eladható középpályásra kíváncsi, vajon elképzelhető-e, hogy a játékosokat inkább az ő minden formában való segítésére ösztönzik, mint a győzelemre?

Nem szaporítom tovább az eseteket, felteszem inkább a bevallottan provokatívnak szánt záró kérdéseket. Vajon aki ilyen szituációkban rendre az egyik féle módon dönt, az sportszerű – vagy inkább balek? És mivel a dolog szimmetrikus: aki a másik féle módon dönt, az sportszerűtlen – vagy inkább profi?