Férfi sportok, női sportok
Ha napjainkban feltenné nekem valaki a kérdést: mondj olyan sportágat, amelyet nők nem, csak férfiak űznek, komolyan el kellene gondolkodnom. Megengedem, hogy nálam jártasabbak könnyebben tudnának felelni, én egyelőre aligha. Talán a kelet-ázsiai eredetű, háromfős csapatokkal játszott, a lábteniszre emlékeztető labdajátékot említeném meg, a neve sajnos nem jut most eszembe. Nem sorolom ide viszont a szertornát, noha eltérőek a férfi és női szerek, vagy a tízpróbát, hiszen az összetevő sportágai a hétpróbában is megtalálhatók.
Megfordítva nem nehéz a válasz, mert több olyan, kifejezetten a nőiességre épülő sportág is van, amelyben férfiaknak sem most, sem később nem lesz keresni valójuk: hirtelen a ritmikus sportgimnasztika és a szinkronúszás jut eszembe. Az azért mond valamit, hogy mindkettő pontozásos sportág.
A helyzet természetesen akár csak száz évvel ezelőtt is gyökeresen más volt, számos sportágat csak férfiak űzhettek. Ha pedig még régebbre megyünk vissza, tudjuk jól, hogy az antik olimpiai játékok egyetlen versenyszámában sem vehetett részt nő.
Mindez csak felvezetés volt egy érdekes kérdéshez. A világunk bizonyos régióiban egyre népszerűbbé váló és határozottan egyre jobb minőséget elérő női labdarúgás a létjogosultságát már régen bebizonyította. Felmerül azonban egy részkérdés: vajon használ-e, vagy árt ennek a szakágnak, hogy a játékszabályai betű szerint megegyeznek a férfi labdarúgás szabályaival? Nem véletlenül térek vissza erre: jó néhány évvel korábban felmerült egyes tagországok részéről, majd később a nemzetközi szervezetben is, hogy a női anatómia eltérő jellege alapjául szolgálhatna-e egy olyan megfontolásnak, hogy a női labdarúgásban bizonyos szabályokat eltérően határozzanak meg. Konkrétumokra lefordítva: kisebb pályaméret, kisebb kapuk, kisebb és könnyebb labda, esetleg kisebb létszámú csapatok, rövidebb játékidő. Végül aztán köztes döntés született: az utóbbi könnyítésekkel nyugodtan élhetnek a tagszövetségek a fiatal korosztályok esetén, a felnőtteknél azonban a férfiakéival azonosak maradtak ezek a szabályok. A haladó példák pedig egyértelműen bizonyítják, hogy ha a játékosokat az adott szabályok figyelembe vételével készítik fel, akkor a női futball is felzárkózhat a jelenleg talán még vonzóbbnak tűnő férfi társához.