Gondolatok a terhelésről
Augusztus elején elindult a legfelső osztályú magyar női felnőtt nagypályás labdarúgó bajnokság, a Simple Liga mérkőzéssorozata, egy héttel előtte a kupasorozat meccsei is megkezdődtek. A Liga résztvevőinek száma a múlt szezonra jellemző 8-ról egy reformintézkedésnek megfelelően 12-re nőtt, így létszámban azonossá vált a férfi OTP NB1-ével.Többen megjósolták a bővítés kudarcát, és erre már az első fordulóban is nagy különbségű győzelmek (vereségek) adtak - talán csak átmeneti időre érvényes - igazolást. Abban viszont feltétlenül különbözik a férfi és női legfelső osztály játékrendje, hogy a férfi klubok három teljes fordulót, összesen tehát 33 meccset játszanak, a női klubok csak két teljes fordulót, vagyis 22 meccset, plusz az oda jutók az érmes helyezések eldöntéséért vívandó 2 vagy 3 mérkőzést. Kétségtelen, hogy lesznek a női csapatoknak is hazai kupameccsei, de a kupadöntő közelébe kerülő csapatok sem igazán érik el a szezonon belüli 30 fellépést. A Simple Liga idei versenykiírását már közreadta az MLSZ, és abban van egy olyan utalás, hogy a fodulónkénti programot a Versenynaptár tartalmazza, ilyen dokumentum azonban egyelőre nem érhető el hivatalosan. Ez nyilván tartalmazza mind a téli, mind a nyári szünet időtartamát.
Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy az előző szezonban a téli szünet szinte napra pontosan négy hónap volt, amely alatt ugyanazon az éghajlaton és azonos pályaviszonyok mellett a férfiak már bőven folytatták a szezonjukat. Mivel a szakágba áramló pénzek már sok területen megalapozhatnák a játékosok professzionális foglalkoztatását, a női labdarúgókat érintő terhelést nem tartom ebben a sémában elégségesnek.