A legfelső szintű felnőtt női nagypályás labdarúgó-bajnokság (a JET-SOL Liga) 2017/2018-as idénye nem ért még véget: a helyosztók vannak hátra. Ami a színvonalat illeti, nyilván lesznek különböző szakmai és laikus megítélések – abban azonban aligha lehetnek eltérő vélemények, hogy talán soha nem hozott még annyi izgalmat a bajnoki döntőbe kerülés kérdése, mint éppen ebben a szezonban. Afelől végig semmi kétség nem volt, hogy a Ferencváros az egyik biztos bejutó: végig magasan kiemelkedett a mezőnyből, egyetlen elrontott mérkőzés kivételével veretlenül küzdötte végig a bajnoki mérkőzéseit (erre később kénytelenek leszünk visszatérni). Leendő ellenfelének kiléte azonban szinte a felsőházi rájátszás utolsó fordulójáig tisztázatlan maradt.

Az objektív tényeknél maradva azt rögzíthetjük, hogy a felsőházi mérkőzések lejátszása után az alábbi sorrend alakult ki a Ferencváros mögött:

- második helyen az MTK, 34 ponttal
- harmadik helyen a DVTK, 32 ponttal
- negyedik helyen a Győri ETO, 31 ponttal.

Mivel a csapatok a rájátszásba minden addig megszerzett pontjukat magukkal vitték, a teljes elemzéshez figyelembe kellene venni főleg ennek a három csapatnak az összes egymás elleni mérkőzését: ez az alapszakaszban hat, majd a rájátszásban további hat mérkőzést jelentett. Természetesen minden szükséges adat megvan egy ilyen elemzéshez, de különösebb szükség nincs is rájuk a következtetések levonásához: e tizenkét fontos és szoros mérkőzés között nem is egy olyan volt, amelyre igaz, hogy egyetlen ott esett gól elmaradása, vagy egy további gól megszerzése alapvetően befolyásolta volna, hogy ki lesz a Ferencváros döntőbeli ellenfele. Ha jól emlékszem, a DVTK és az ETO egymás elleni mérkőzései közül talán egy sem végződött a vendéglátó csapat győzelmével.

De tovább is lehet menni: ha a rájátszás negyedik fordulójában az MTK-nak nem sikerült volna legyőznie a Ferencvárost, vagyis nem szerzett volna gólt a mérkőzésen, vagy a Ferencvárosnak sikerült volna kiegyenlítenie, akkor – feltételezve, hogy a többi eredmény később ugyanígy alakul – nem az MTK jutott volna a döntőbe. Erre a mérkőzésre a Ferencvárosnak úgy kellett kiállnia, hogy mindössze 42 órával korábban fejezte be a Magyar Kupa rendkívül nagy iramú és kedvezőtlen körülmények között lejátszott döntőjét; a kezdő csapat kilenc játékosa feltehetően nem volt a szükséges fizikai és szellemi regeneráció csúcsán, el is veszítették a veretlenségüket, majd már kipihenve játszva behúzták a többi mérkőzést.

Természetesen lejátsszák majd a döntő meccseket, és bajnokká koronázzák az egyik vagy másik sokszoros bajnok budapesti csapatot. A két újonc vidéki csapat, az ország két átellenes sarkából, várakozáson felül helyt állt; valamivel érettebb taktikai érzékkel valamelyikük még többre is juthatott volna. Igazi színvonal-emelkedést jelentettek, egyúttal a garancia is bennük van egy hasonló következő idényre.