Hogy kinek-kinek mennyire tetszik Hatvan városa, ízlés kérdése. Vitán felüli azonban, hogy aligha van még egy város a Földön, amelyet a fővárostól való távolságáról neveztek volna el. Fontos is a város: ha valaki vasúti térképen szeretné megtalálni, keresse a hálója közepén csücsülő pókot.

Szép kerek szám a hatvan. Ha tortát sütnek az ennyi idős ünnepeltnek, akkor már aligha hatvan gyertyaszállal sündisznósítják meg; inkább beleszúrják a közepére a két, gyertyaviaszból kiöntött számjegyet. Szépen mutat ott az a 60-as szám. És szépen mutat ugyanez a szám abban a rovatban is, amely egy játékos egyetlen bajnoki szezon focimeccsei során lőtt góljainak számlálására szolgál.

Mert ennyit ért el a 2013/2014-es szezonban az U17 korosztályban Kós Petra, az MTK fiatal csatára a húsz bajnoki mérkőzés alatt. Egy kissé arisztokratikus matektanár így kommentálná ezt: „Az abszolút éhtékkel semmi baj, kéhem. A phobléma az eloszlással van.” Kétségtelen: ha Petra játszott volna a már-már bajnok Ferencváros ellen az utolsó előtti fordulóban, és akár csak egy gólt szerzett volna, akkor jóval szorosabb lett volna a tabella élmezőnye.

Amint az illusztrációként szereplő cikk is tanúsítja (köszönet az MTK Hungária FC női labdarúgócsapata honlapjának), ez a hatvan gól nem derült égből simogató napsugárként érkezett: 35 góljával az előző szezonban is közel volt Petra a meccsenkénti 2 gólos átlaghoz. Logikusan következnének itt a korosztályos válogatottsági adatok – nos, az UEFA nyilvántartása szerint tétmérkőzésen nem vett részt, de vajon mi a helyzet a felkészülési, barátságos meccsekkel? És vajon a hatvangólos szezon után miért nem fért be a Szlovéniában túrázó csapatba? Két Petra van már ott, nem kell egy harmadik?

Hallgassuk meg az érintettet, talán megadja a magyarázatot.

- Budapesten születtem, 1997 májusában, most is Pesten lakom szüleimmel és két fiatalabb testvéremmel. Gimnáziumba járok. A suli és a foci mellett nincs sok szabadidőm, de ha mégis, akkor a barátaimmal szeretek lenni. 

- Kedvenc focicsapatom az FC Barcelona, a kedvenc külföldi játékosom Lionel Messi, a magyar focisták közül pedig Gera Zoltán. Szerintem az ő életpályája, mentalitása és játéka példa értékű. A női labdarúgók közül szeretem még a brazil Martát. 

- Mondhatjuk, hogy sportos családba születtem: apukám, anyukám, illetve nagypapám is több sportágban eredményesek voltak. Apukám kézilabdázott, evezett és dzsúdozott, anyukám röplabdázott és kézilabdázott, a papám meg focizott. Én 4 éves koromban a szertornával kezdtem (KSI, SZPA), amit hat évig csináltam. Mellette fociztam is és az sokkal jobban kezdett el érdekelni, mint a torna, így a tornát abbahagytam.

- Az általános iskolában kezdtem el a kispályás focit, öt évet fociztam ott, sok kerületi és sulis versenyen vettünk részt. Teremtornákra is jártunk, országos bajnokságokon is vettünk részt, ahol nagyon szép eredményeket értünk el: a csapat is és én egyénileg is. Több különdíjat is szereztem akkor (mind gólkirályi díj). Nagyon szerettem azt a csapatot, de később lehetőséget kaptam arra, hogy ha tényleg akarok komolyan foglalkozni ezzel, akkor egyesületbe menjek. A sulim az MTK-val kapcsolatban volt, így az edzőim révén odakerültem (Bakó Zoltán, Magyary Ferenc, Tóvári Zsolt), amiért a mai napig nagyon hálás vagyok és köszönöm nekik. Sok új embert ismertem meg. Edzőket, szakembereket, és persze a csapattársaimat. Hiányzott nagyon a régi csapat, de az újat is hamar megszerettem. Kicsiként még nem akartam az egyesületben maradni, mert féltem, de most már úgy megszerettem, hogy ha mennem kellene, nagyon nehéz lenne a számomra. Nagyon jó döntés volt, hogy idejöttem. Itt "nevelkedtem" fel és tanultam sokat az edzőmtől.

- Az U15-ös csapatban kezdtem el, azután az U17-esekkel folytathattam, ahol szintén nagyon sokat fejlődtem, mert ez már nagypályás foci volt. A nemrég lezárult szezon volt az ötödik évem itt az MTK-nál csatárként, és most egy országos gólkirályi címet is sikerült szereznem, aminek nagyon örülök. A góllövés rendkívül fontos a számomra, sok örömöt szerez nekem. Minél több sikert szeretnék vele elérni a továbbiakban is: az egyesületben is, és ha összejön, akkor a válogatottban is, bár az utóbbihoz még sokat kell fejlődnöm. Voltam már az U17-es válogatott keret tagja, részt vettem összetartásokon, edzőtáborban, külföldön, tehát tudom, milyen az érzés, de akkor még nem sikerült úgy teljesítenem, hogy állandó kerettag lehessek. Remélem azonban, hogy kapok majd még lehetőséget. Aztán majd később külföldön is szeretném kipróbálni magam, ha úgy adódik, de előbb itthon kell hogy helyt álljak, vagyis mindent szépen sorba. Sokat jelent nekem az, hogy focizhatok, főleg ha olyan csapatban tehetem, amelyet nagyon szeretek. Sokáig szeretném még ezt csinálni. Mindig van hová fejlődni, nem szabad megállni, mindig van feljebb, csak akarni kell. 

Petra szavaiból a szakvezetők iránti megértés, bizalom, de talán egyféle túlzott beletörődés is hallatszik a számomra. A szerénysége rokonszenves, hiszen van is mire szerénynek lennie, ezért biztos is vagyok benne, hogy ha lehet, még szorgalmasabban készül és fejlődik a jövőben. Ugyanakkor kritikus korban, kritikus ponton látom őt: ha most nem kapja meg a bizalmat, az szerintem a nagy elszántsága ellenére is visszavetheti őt.