Nem emlékszem, említettem volt-e már, hogy Soccerone szigetén a longaméta nevű ősrégi női csapatjáték egyik vonzereje az volt, hogy ebben a sportágban soha korábban nem mérkőztek még meg egyetlen más ország (régió, szigetállam) nemzeti csapatával sem. Nem volt természetesen válogatott csapatuk sem, ami által a fejüket az igazak álmára hajtó longamétisták nem is ábrándozhattak a címeres hajpánt felöltéséről. Néha már csaknem diplomáciai bonyodalmakba keveredtek, annyira konzekvensen hárították el más válogatottak mérkőzés-ajánlatait. Legfeljebb annyira voltak hajlandók, hogy edzőtábori lehetőséget biztosítottak idegen csapatoknak, de kikötötték, hogy ellenfelet is hozzanak magukkal, mert természetesen barátságos meccset sem játszhatnak a honiakkal.

Ez volt a háttere annak a botránynak, amely azután tavaly kirobbant… Egy felhős, holdfénytelen éjszakán egy sajka siklott Soccerone északi partjához, kilenc jól megtermett delnő húzta az evezőket. Partra szállva kört alkottak és vezérük beintésére egy harsány diadalordítást suttogtak, majd elszéledtek a szélrózsa nyolc irányába (ketten közülük egyfelé széledtek). Amolyan alvó ügynökökként meggyökereztek egy-egy településen, és igyekeztek feltűnés nélkül élni az ottaniak mindennapos életét.

Csak jóval később derült ki, hogy az a bizonyos sajka még alkonyatkor indult el a mintegy kétszáz kilométerre levő Nogomet szigetéről, utasai – illetve hát hajtói – a nogomet nemzeti longaméta válogatott mellőzött tartalékjai voltak. Gondolom, innen már Önök is képesek tovább szőni az intrika hálóját… Igen, a Soccerone Szivárvány Éj alkalmából rendezett villámtornán a „helyszínen véletlenül összeverbuválódott” nogomet tartalékcsapat tagjai, miután az első akcióból elszenvedték az első öt félpontot, vezényszóra ledobták pöttyös, csíkos, pepita hajpántjaikat, és kitüremkedtek alóluk a zöld mezőben lila búbosbankát ábrázoló nogomet címerrel díszített egyenhajpántok! Innentől már nem lehetett mit tenni, nem hivatalos felkészülési mérkőzésként bekerült a nemzetközi szövetség évkönyvébe a találkozó. A következmények pedig? Hát, azok bizony nem voltak előre kiszámíthatóak.

A kilenc hölgyért megindult a hazai klubok vetélkedése. Az egyik klub fejedelmi lakosztályokban való elhelyezést ígért a jéátékosoknak - és az ígérete alighanem teljesülni fog, mert a klubelnök egyúttal a többségi törzs vezetésében tölt be igencsak kiemelkedő szerepet. A másik klub profi státuszt helyezett kilátásba a játékosok számára - és az ígérete aligha fog teljesülni, mert kergethetik a lányok a métát bármilyen magas szinten, a háttérben tevékenykedő stáb menthetetlenül beleragadt az amatőrizmus mocsarába. A harmadik klub korlátlan szereplési lehetőséget ígért a strand-longaméta és a terem-longaméta szakágban, mellényzsebből bikini alsóba dugdosott adómentes pénzekkel - és az ígérete miden bizonnyal teljesül, mert ez a klub nem hobbisportolgatók gyülevészete, hanem egy kemény profitorientált vállalkozás.

Innen számítható a socceron longaméta sport morális hanyatlása. Mivel tovább nem titkolhatták, inkább legalizálták a korábban dugdosott (izé, nem „úgy”) férfi játékosok szerepeltetését. Ugyanide köthető a másik szabálymódosítás is, amely a pontszámítást forradalmasította. És ha már megtört a sokáig őrzött „splendid isolation”, a szigetecske bejelentkezett a Mediterrán Játékokra. Holnap lesz a sorsolás a dél-francia Mignon városában, de a történteknek még …

(folytatása következik)