Az "Aranyalap" sorozaton belül egy-egy epizódnak néha nemcsak a szövege, de a története is elég csavarosan képes alakulni. Konkrét adatok bizonyítják, hogy a szöveg félkész állapotát jelző dátum ez év június 9-e volt, ám sokáig úgy ítéltem meg, hogy az általános és ártatlan kérdések és válaszok nélkül csak torzó a mű. Szerencsére bizonyos valóban fontos események – szezonzárás, írásbeli, majd szóbeli érettségik – az interjú megvalósításának gyakorlati lépéseit elegendő mértékben hátrább tolták ahhoz, hogy elkerülhessünk bizonyos vadonatúj csapdákat. Azután jó két hét elteltével mégis úgy döntöttem, hogy "Interjúkísérlet" címen közreadom azt, ami akkor megvolt: az internetről bárki által összekapargatható, egy kicsit átrendezett adatokat. Most pedig, több mint egy teljes hónap (!!!) elteltével, az interjúalanyom végre engedélyt kapott a válaszai beillesztésére. Itt van tehát a késznek tekinthető szöveg, a kék-fehér klub tömegkapcsolati filozófiájának nagyobb dicsőségére...

Az MTK idén is bajnokká koronázott válogatott középpályása, Papp Dóra mondta a lányfocisták szüleire, esetleg partnereire utalva: „Eleinte biztos vonakodnak majd a zöld és lila foltok láttán, de nem kell megijedni, mert tapasztalatból tudom, hogy a lányok sem cukorból vannak és bírják a gyűrődést.” Bizonyára szerénységből hagyta említetlenül a kék színű foltokat, amelyek szerintem szintén a színkép-spektrum harmonikus komponensei. Az „Aranyalap” sorozat kezdő darabjának hősnője egy alapvetően lila árnyalatú csapat ígéretes kapusa volt, a második pedig egy nem kevésbé ígéretes befejező csatár, aki eddigi karrierje során az egyaránt zöld szerelésben pompázó Lurkó UFC, az Illés Béla Labdarúgó Akadémia, illetve a Viktória FC-vel társult Haladás csapatait erősítette. Logikus, hogy most egy égszínkék csapat üdvöskéje következzék, egy szorgos szervező középpályás.

Ismerős a szövegezés, mert akár napjainkban is íródhatott volna: "A Bajnokok Ligája csoportmeccseire készülő MTK Hungária..." A három évvel korábbi dátum persze eligazít, és ugyanakkor előre is jelez egy fontos momentumot: a képen látható hölgy hamarosan elkövetkező nemzetközi színre lépését már a felnőttek között, még nem egészen tizenhat évesen. Jó szemű kollégám már akkor kiemelte azt, ami továbbra is jellemzi Nórát: "... olyat tud, amit a magyar mezőnyben kevesen: szó szerint lát a pályán. Passzai élményszámba mennek..."

Ismerjük meg őt, aki sorozatban már negyedszer nyert magyar bajnoki címet, ismételt kupagyőztesként is ebben a szezonban. Igazolt labdarúgóként az eddigi öt szezon során 125 mérkőzésen 53 gólt szerzett, és mindössze két sárga lapos figyelmeztetést gyűjtött be.

Palkovics Nóra neve nem ismeretlen már a nemzetközi mezőnyben sem. Bizonyság erre az UEFA „Players Profile” nevű nyilvántartó rendszere, amelyben már nyomot hagyott a BL sorozatokban való részvétele révén is: 2011-ben debütált az ASA Tel-Aviv elleni előselejtezőn. Tavaly nyáron az előselejtező mindhárom győztes mérkőzésén szerepelt, majd ősszel a főtáblán is mindkettőn. Potsdamban játszotta tízedik mérkőzését, eddig ebben a sorozatban egyszeres gólszerző. Az is leolvasható az oldalról, hogy Nóra az U17 utánpótlás korosztályban három, az U19-ben kilenc tétmérkőzést játszott.

Van azonban ennek a nyilvántartásnak egy hiányossága: nem rögzíti a válogatott csapatok felkészülési mérkőzéseinek adatait, itt viszont kisegít az MLSZ adatbázisa. Nóra az elmúlt évben nyolc ilyen mérkőzésen lépett pályára, egy kivétellel csereként. De hogyan is kezdődött a karrier? Nos, már itt is vannak Nóra szépen rendbe szedett válaszai:

- Kaposváron születtem, Kiskorpádon lakom. Kaposfőre jártam általános iskolába. A középiskolai tanulmányaimat Kaposváron kezdtem az Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskolában. A foci miatt iskolát váltottam és Budapesten folytattam a középiskolát a Csanádi Árpád Sportgimnáziumban. Idén érettségiztem és személyi edző szakon fogok tovább tanulni. Kollégista vagyok és az edzések mellett  kevés szabadidőm van, ezért nekem elsősorban az a kikapcsolódás, ha hétvégén otthon vagyok a családommal. Ha van időm, akkor szívesen megnézek egy-két jó filmet.

- Édesapám megyei szinten focizott a helyi csapatban. Két fiútestvérem közül a nálam idősebb csak hobbi szinten focizik a barátaival, az  öcsém viszont a Kaposvári Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia U14-es korosztályában játszik. A labdarúgást 2. osztályos koromban kezdtem fiúk között, és egészen 8. osztályos koromig játszottam az iskolai fiúcsapatban. Nagyon hasznos volt, mert az elejétől fogva abban a ritmusban kellett játszanom, mint a korombeli fiúk. Országos döntőn szerepeltem az általános iskola csapatával,ott figyelt fel rám Schumi Dóri és ő hívott az MTK-ba.

Szakítsuk meg kicsit a vallomást, mert semmiképpen nem szeretném kihagyni a beszélgetésből például ezt a nagyon sokat mondó képet: egyetlen századmásodpercnyi megörökített pillanat helyettesíthet több bekezdésnyi írott szöveget. De folytassa Nóra a történetét:

- Kedvenc csapatom a Barcelona, a példaképem Lionel Messi. Zseniális dolgokra képes a pályán. Szeretném, ha a játékom kicsit is hasonlítana az övéhez. Mint a hasonló korú sportolóknak, általában nekem is az iskola, edzés, tanulás a napi program. Hétvégén mérkőzés, és ha tehetem, utazom haza a családomhoz.

- Szerintem kiegyensúlyozottabb lett az NBI mezőnye, négy csapat közel azonos erőt képvisel, ami azért hasznos, mert több éles meccset lehet vívni a bajnokságban. 

Ha szabad a krónikásnak még valamit hozzátennie: olyan ifjú hölgy vall itt önmagáról, akit tulajdonképpen elég akár csupán negyvenöt percig figyelni a focipályán, ott uigyanis mindenki a maga igazi valójának megfelelően nyilvánul meg. Amit ennyi idő alatt is le lehet olvasni, csupán a mérkőzés során hozott döntései, megoldásai alapján, az ötlettől a kivitelezésig: stabil önértékelés, amelynek egyik pillére a már elsajátított képességekkel és készségekkel megalapozott magabiztosság, a másik, az előbbit jól kiegyensúlyozó jellemző pedig annak a biztos tudata, hogy a megcélzott irányban való továbbfejlődéshez mit, milyen sorrendben, milyen mértékben kell még elsajátítania. Ugye, nem kell hozzátennem, hogy nem csupán a futballpályán?