Hosszú, de kudarcokkal bőven tűzdelt hobbilabdarúgó-pályafutásom során (nagypálya, kispálya, városligeti dühöngők) mindig védő és kapus poszton tehetetlenkedtem. A focicsukát a hierarchia legaljára jutva: játékvezetőként akasztottam szögre. Azóta már csak figyelem a mérkőzéseket, az észrevételeimet rövidebb-hosszabb írások formájában adom közre ebben az általam szerkesztett blogban és az azonos nevű közösségi oldalon. Arra gondoltam, hogy ugyanitt egy interjú-sorozat keretében bemutatok néhány tehetséges fiatal női labdarúgót.

Azoknak a körét illetően, akik időről időre tollat (ceruzát, billentyűzetet, palavesszőt) ragadnak, hogy koruk krónikásai legyenek, van egy etikai parancsolat: „Nevekkel játszani ellenjavallt!” Van azonban egy nagyon régről származó latin mondás is: „Nomen est omen”, ami körülbelül annyit jelent: „Nevében a sorsa”. Ezen utóbbi állítás szerint az utónév sokat meghatároz abból, ami viselőjére vár. A beszélgető társam Böcskei Nikoletta, a Viktória FC 15 és 17 éves korosztályú utánpótlás-csapatainak gólzsákja. Utónevének alapja a Niké név: így hívták a győzelem görög istennőjét. Férfi alakváltozata a Nikosz, női a Nikola; utóbbinak pedig „-ett” kicsinyítő képzős alakja a Nikoletta. Foglaljuk össze: e név viselője a mondás szerint olyan kislány, aki győzelemre ítéltetett.

Nézzük meg, van-e valós alapja az ő esetében a név által diktált sorsnak. Bocsássuk előre, hogy Niki 2000-ben született, vagyis nemhogy az előző évszázad, de az előző évezred egyik utolsó „terméke”. Nos, a 2013/2014 labdarúgó szezonban Niki az U17 korosztályban 15 mérkőzésen 30 gólt szerzett (ez befejezett adat). Életkora alapján azonban az U15 csapatnak is erőssége, és ebben a sorozatban az alapszakaszban 7 mérkőzésen 33, majd a területi középdöntő 2 mérkőzésén további 3 gólt szerzett. És még hátra van az országos döntőn további 5 meccs… Összegezzük: eddig 24 mérkőzésen 66 gól, ilyen statisztikával bármilyen Christiano Ronaldo megnyalhatná a zselés frizuráját. Vagyis a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül ráüthetjük az említett latin mondásra a JÓVÁHAGYVA nagypecsétet.

Most el kell árulnom egy műhelytitkot. Ahhoz, hogy megkezdhessük Nikivel a beszélgetést, előre elküldtem neki egy többé-kevésbé általános kérdéssort azzal, hogy amikor majd az ideje engedi, nézze meg őket, mert a válaszai képezhetik az alapját a majdani interjúnak. Erre mit csinált az ifjú hölgy? Egy-két nap elteltével küldött egy szépen összeállított, megszerkesztett, betördelt összefüggő szöveget. De ne is halmozzuk a jelzőket: küldött egy nyomdakész szöveget. Úgy véltem, hogy ezen csak ronthat az agyonkoptatott kérdésekkel való megszakítás. Következzék hát Niki bemutatkozása:

Szombathelyen születtem 2000. április 10-én. Jelenleg is itt élek, a Váci Mihály Általános Iskolába járok. Szeptemberben a 8. osztályt kezdem meg, a továbbtanulás kérdése még viszonylag messze van előttem, még nem döntöttem. A tanulás mellett szeretnék nyelvet tanulni, jelenleg németet és angolt tanulok. Az iskolában és a sport által megismert barátokkal sokat szoktam beszélgetni, sétálni, és focizni. Ez mellett szeretek zenét hallgatni, énekelni, tévét nézni és aludni.

A futball ugyan nem, de a sport családi hagyomány: anyukám úszott, apukám birkózott. A futballt 6 és fél évesen kezdtem a Lurkó UFC-ben, mivel az ikertestvérem odajárt, és az edzéseit látogatva megtetszett a sportág. Nem volt egyszerű, mert egy szem lányként mindig meg kellett küzdenem a fiúk elismeréséért. A Lurkó után 2010-ben kerültem a Haladás VSE-hez, ahonnan 2011 augusztusában átkerültem az Illés Béla Labdarúgó Akadémiára. Jelenleg is itt edzem, a bajnoki meccseimet a Viktória FC csapatában játszom.

Szerencsés vagyok, hogy ilyen körülmények között és olyan edzőkkel edzhettem, mint Szenczi Imre és Németh Szabolcs, akik a fiúkkal egyenjogú tagként kezeltek. Megtanítottak mentálisan, fizikálisan, technikailag arra, ami ebben a korosztályban elfogadott. Bal lábas vagyok, de a jobb láb használata sem okoz gondot. Több poszton is tudok játszani, mint például bal szélső védő, bal szélső támadó, szűrő, irányító középpályás és csatár. A testmagasságom miatt, attól tartok, nincs sok esélyem arra, hogy kapus legyek…

Koromnál fogva korosztályos válogatottba még nem kerülhettem, de több elismerésben már részesültem. Amire a legbüszkébb vagyok: Milánóban egy nemzetközi tornán a fiúk közt megválasztottak a legjobb játékosnak. (A mellékelt fénykép felirata: "A legjobb gólszerző a Csibe kategóriában".) Szeretnék minél előbb válogatottba kerülni, és még legalább 20 évig a pályán maradni. Ezért mindent megteszek, az iskola mellett heti hat edzésen veszek részt, ehhez jön még az iskolai foci.

A kedvenc csapatom a Barcelona, de kifejezett példaképem nincsen, mert nagyon sok jó futballista van, aki a példaképem lehetne. Meg aztán ahhoz, hogy választhassak, talán meg kellene állapodnom egy bizonyos poszton, vagy legalább a focipálya adott területén. Egyelőre azonban továbbra is szívesen játszom azt, amit éppen kérnek tőlem. De hogy a dolgot megfordítsuk: szeretnék egyszer én is példakép lenni!

Az alábbi videó több mint egy évvel ezelőtt készült, láthatóan a szombathelyi Illés Béla Labdarúgó Akadémia rendszeres multimédia kiadványainak egyikéről van szó. Az anyaga önmagában is érdekes, színvonalas, de ami interjúnk hősnőjét illeti, a 4:50 – 6:25, majd a 20:30 – 21:15 közötti részre hívom fel a figyelmet. Az elhangzottak alapján van viszont egy téma, amelyre érdemes visszatérni a hagyományos kérdés-felelet formában.

- Niki, természetes, hogy nemcsak a magad korabeli, de a jóval idősebb lányfocisták fejében is megfordul majdani karrierjük csúcsaként a külföldi profi szereplés lehetősége. Ezért ez a témakör sokak számára érdekes és tanulságos lehet. Tettetek már valamilyen lépést ebben az irányban?

- Az ember folyamatosan nézi a lehetőségeket, mert szeretne minél jobb csapathoz kerülni. Konkrét csapat még nincs, de ha kapnék egy ajánlatot, valószínűleg élnék a lehetőséggel.

- Vagytok-e kapcsolatban olyan szakemberrel, aki segíthet a megvalósításban?

- Még nem vagyunk kapcsolatban ilyen szakemberrel, de konkrétumok esetén biztosan lesz majd erre megfelelő ember.

- Amíg a játékos legfeljebb csak korosztályos válogatottakban játszott, megválaszthatja, hogy felnőttként – ha az állampolgársági feltételek teljesülnek – melyik ország válogatottjában szeretne játszani. Ez messze van még, de mit válaszolnál, ha a fogadó ország szakemberei megkeresnének ezzel a kérdéssel?

- Szeretnék egyszer jó csapathoz kerülni, mint például a Wolfsburg, de bárhol is fogok focizni, nem kérdés: a válogatottság csak magyar lehet! Remélem, ez a célom is hamarosan teljesül!

És végül hadd tegyem hozzá az eddigiekhez, hogy a már elért eredményeimben is, de a jövőbeni céljaimhoz való közeledésemben is sokat segítenek a szüleim, akik a kezdetektől fogva biztatnak, és minden feltételt biztosítanak ahhoz, hogy a testvéremmel együtt mindketten azt csinálhassuk, amit szeretünk. Segít az is, hogy minden mérkőzésemen szurkolnak nekem, főleg, hogy a testvérem is végigizgulja minden meccsemet, és örül a sikereimnek. Köszönöm nekik, és mindenkinek, aki az eddigi eredményeimhez akár edzéssel, szidással, kezeléssel (stb.) hozzájárult!

A leány U15-ös korosztály országos bajnoki döntőjének öt mérkőzésén (lapzárta után) újabb öt alkalommal "süvített a balos" a csapatkapitány Niki lövése után a hálóba, így a szezon bajnoki mérkőzésein a termése 71 gól. Edzője méltán választotta őt "A csapat legjobb játékosa" különdíjra.