Avagy: Meddig merészelik ezt a bulimeccs-sorozatot a Nemzeti Bajnokság legfelső osztályának nevezni?

Az alcímben feltett provokatív kérdésre kicsit később térek vissza. A főcímben szereplő jelsorozat viszont emlékeztethet a Morse-ábécé egyik karakterére. Ne fáradj az utánanézéssel, elárulom: a D betűről van szó. Vajon hasznos-e ez az információ? Remélhetően kiderül az alábbiakból.

Ha van abszolút tét nélküli esemény a Jet-Sol Liga sajátságos versenyrendszere keretében, akkor az kezdődött meg a mai napon: a Femina fogadta az UTE együttesét az 5. és 6. bajnoki helyezést eldönteni hivatott párharc indításaként. Azt már a kezdő sípszó elhangzása előtt is lehetett tudni, hogy mindkét résztvevő – ha az egyéb feltételeket teljesíti – biztosan elindulhat a következő szezonban is a legfelső osztályban, vagyis a vesztes sem eshet ki. Azt is tudni lehetett, hogy a győztes sem kap érmet, és hogy a győzelem az égvilágon semmire nem kvalifikál. A tét hiányára utalhatott az is talán, hogy a labda a csillagászati időszámítás szerint pontosan délben, a május végi nap merőlegesen tűző sugarainak fényében (és hőjében) indult útjára.

Akkor hát: mire is utal a hosszú-rövid-rövid jelzősor? Azért hosszú, mert szerintem, és a nézőtéren a beszélgetésbe bekapcsolódó szakemberek és laikus nézők egyöntetű véleménye szerint ez a párharc – a fentiekre tekintettel – legalább kettő, de lehet, hogy három mérkőzéssel hosszabb a szükségesnél.

És miért rövid-rövid? Mert mindkét kispad ismét rendkívül rövid volt. Az természetesen több tényező alapján alakul ki, hogy egy csapat hány további mezőnyjátékos közül képes cserét biztosítani. Az azonban már feltűnő, mert sokadszor fordul elő az, ami ma: egyik kispadon sem ült sem második kapus, sem orvos vagy gyúró.

A fenti egyezményes ábra azért került ide, mert amit legszívesebben mondanék (írnék), az aligha tűrné a nyomdafestéket, ezen a ponton véget vetek a kedélyes(kedő) beszámolónak. A 85. percben ugyanis a Femina egyik védője elterült a saját büntető területén, és hosszú percekig előbb ott, majd az alapvonalon túl hangosan sírva várt bármiféle szakszerű segítséget, „természetesen” hiába. Hogy ki volt ő, nem tudom (nem ismerem a játékosokat és nem kérdeztem meg), a hivatalos Jegyzőkönyvet – ahová az eredmény persze felkerült, de a kutyát sem érdekli – hiába nézem, egyszerűen nincs erre szolgáló rovata. (Zárójelben: az viszont kiderül belőle, hogy a mérkőzés típusa: kupa. Hmm…)

Érti már a Kedves Olvasó a bevezető kérdést: Meddig merészelik ezt a bulimeccs-sorozatot a Nemzeti Bajnokság legfelső osztályának nevezni?

Utóirat: Ebbe a blogba ugyan későbbi dátummal került be, de egy másikban már tavaly augusztusban, gyakorlatilag a női focival foglalkozó első bejegyzésemben hangot adtam az utóbb említett hiányérzetnek (sportorvos, gyúró). Most visszatértem oda és a releváns részeket eltérő színnel emeltem ki. Azóta pedig többször is szóvá tettem ezt a vesszőparipámat (ebben a blogban a "sportorvos" indexet ötször használtam), és nem fogadom el, hogy ne lehetne erre ésszerű megoldás.