A jelenlegi, 2013/2014. évi leány U15 korosztályú országos bajnokság lebonyolítási módját a hatályos Versenykiírás tartalmazza, lásd itt.

A jelenlegi rendszer

Lássuk, hogyan szabályoz a dokumentum, idézet következik:

„8. A bajnokság lebonyolítása

A) A bajnokság őszi és tavaszi fordulókban, körmérkőzéses rendszerben kerül lebonyolításra.

B) A nevezők számának ismeretében a területi elv figyelembe vételével 6-8 csapatos csoportok kerülnek kialakításra. (Az alapszakaszt 6 csoportban bonyolították le, összesen 37 csapat indult.)

C) A csoportok 1-2. helyezettjei – a csoportok számától függően - területi középdöntő torna keretében döntik el, mely 8 csapat jut az országos döntőbe.

D) A döntő résztvevői kétnapos torna keretében döntik el az országos bajnoki címet.”

Az MLSZ nemrég pontosította a folytatás menetrendjét. A lényeg: a csoportok első két helyezettjei továbbra is területi alapon, két helyszínre elosztva bonyolítanak le egy-egy egynapos tornát. Mindkét helyszínen két csoport alakul 3-3 csapattal, amelyek körmérkőzést vívnak. A csoportokba való besorolásról az MLSZ csak annyit közöl, hogy sorsolással történik. A csoportok 1. és 2. helyezettje kerül az országos döntőbe. Előre bocsátom, hogy ez a fajta szabályozás elterjedt, megszokott, különösebb kivetni való nincs benne. Néhány gondolatot azért megosztanék alább, hátha később majd szóba jöhet másféle alternatíva is.

1. Az alapszakasz során, az elmúlt év szeptembere és az idei év április vége között a csapatok többsége mindössze 10 (egy csoportban 12) bajnoki mérkőzést játszott, nagyjából két hetente egyet. A csapatok kétharmada nem kerül a középdöntőbe, vagyis a korosztályos lányok kétharmada mindössze évi 10 (12) bajnoki mérkőzést játszik, ami egyszerűen komolytalan!
   
   
2. Ha a területi középdöntőkben 12 csapat (a benevezők egyharmada) indul, és közülük 8 (a benevezők valamivel kevesebb, mint egynegyede) jut tovább, akkor az a torna nem különösebben szelektál.
   
   
3. A hat csoport közül háromra az jellemző, hogy a 2. helyezett jelentősen, legalább 6 ponttal többet szerzett, mint a harmadik. A három másik csoportban azonban ez a különbség csak 2-3 pont, vagyis a tíz vagy tizenkettő mérkőzésük közül talán csak egyetlen egy sikerült rosszul.
   
   
4. Ennek a rendszernek több eleme is magában rejti azt a kockázatot, hogy akár már a középdöntőbe sem kerül be egy olyan csapat, amelynek az országos bajnoki döntő tornán is esélye volna.

Valószínűsíthető, hogy a jövőben a leány U15 korosztály bajnokságába benevező csapatok száma akár ugrásszerűen megnő, országosan akár a 40-45-öt is elérheti, hiszen az NB1-es férfi csapatokon kívül az NB2-esek számára is kötelező lesz ilyen csapat üzemeltetése. Ha ez megtörténik, célszerűbb az egy-egy régióba besorolt csapatok száma (7-9) helyett a régiók számát növelni úgy, hogy legfeljebb 6-7 csapat legyen régiónként.

Javaslatok:

1. Lényegesen növelni kellene az alapszakaszon belül egy-egy csapat mérkőzésszámát. Egy 7 résztvevős csoport kényelmesen le tudna játszani egy szezonban 4 teljes fordulót, hiszen még ez is csupán 24 játéknapot jelentene.
   
   
2. Ezt követhetné egy 16 résztvevős, 3 napos vegyes torna (4x4-es csoportmeccsek, majd egyenes kiesés, csapatonként 3-6 mérkőzés), ahová az országosan legjobb teljesítményt nyújtó 16 csapat kapna meghívást.
   
   
3. A teljesítmények összevetésére vagy százalékos mutatót, vagy egy indexrendszert lehetne használni, hiszen területi elven szervezett alapszakasz esetén az elért pontszámok nem átfogó módon fejezik ki az erőviszonyokat. Ilyen indexrendszer kimunkálása nem könnyű, és különösen akkor van meg a torzítás veszélye, amíg még kevés adatra épül. Ha viszont egyszer létrehozzuk, utána automatikusan segítheti akár a regionális csoportok, akár különféle tornák résztvevőinek legméltányosabb összesorolását.