A női nagypályás első osztályú labdarúgó bajnokság téli szünete idején két híradás is megjelent az öt év óta megszakítás nélkül bajnok MTK honlapján, először ezekből idézek kivonatosan.

Február végi híradásuk szerint „ … az MTK klubigazgatója és a Stadler Trains Magyarország ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy közösen havi ösztöndíjban részesítik majd a felnőtt csapat játékosait, ezen felül a tervek szerint nyártól – a magyar női klubok közül elsőként – profi szerződést kötnek velük. A jövőben az MTK női csapatának játékosai teljesen új felszerelést: mezeket, melegítőket, edzésfelszerelést kapnak, s a klub biztosítja majd a játékosoknak az orvosi hátteret is, amivel megkönnyítik majd a rehabilitációt. Emellett a női csapat a tervek szerint minden félévente esedékes bajnoki szünetben edzőtáborba vonulhat, nyáron Agárdon, míg télen külföldön készülhet.  Ha idei terveik valóra válnak, akkor a nyáron esedékes bajnoki döntőre villanyfény mellett a Hidegkuti Stadionban kerülne sor.”

Egyértelműen örömmel fogadható a hír, még akkor is, ha a részletek egyelőre nem ismertek. Az „ösztöndíj” fogalma azonban az utca emberében a képzéshez, szakképzéshez kapcsolódik, a célja a képzést kapó személy költségeinek részben vagy egészben történő fedezése. Az összege részben az adott személy szociális körülményeitől, részben az előmenetelének mérhető jellemzőitől függ. Talán szerencsés lenne egy másik szót használni.

Március közepén vált ismertté az újabb lépés, amely szerint ”… az MTK női csapata együttműködési megállapodást kötött a Balance Mozgásterápiás és Sport Innovációs Intézettel: a jövőben profi kezek közé kerülnek sérült játékosaink. A Balance szakemberei segítenek majd a rehabilitációban, regenerációban, emellett személyre szabott gyógytorna- és edzésprogramot dolgoznak ki. Az újonnan alakult Kft. tagjai többéves tapasztalattal rendelkező sport- és gyógymasszőrök, gyógytornászok, személyi edzők, sportorvosok, akik mögött egy nagy tapasztalattal rendelkező pénzügyi és management team áll.”

Ez a hír is egyértelműen pozitív, sőt, szerintem a vállalkozás szolgáltatásai ésszerűen bővíthetők. Személyi összetételük és felszereltségük vélhetően lehetővé teszi, hogy a sérültek gyorsított rehabilitációján kívül elvégezzék az egészséges játékosok fizikai (esetleg pszichikai) állapotának ismétlődő komplex felmérését és nyomon követését egy sor mérhető paraméter rögzítésével. Az sem feltétlenül tartozik a képzelet világába, hogy egy-egy képviselőjük jelen legyen a csapat(ok) mérkőzésein (és edzésein, utazásain) sportorvosi és/vagy sportgyúrói minőségben.

A leírtak szerint a szezon befejezését követően kerül majd sor a profi szerződések megkötésére, a részleteket – már amennyi a közönségre tartozik – akkor tudhatjuk majd meg. A csapat szurkolói remélik, hogy a támogatás révén előbb-utóbb sikerül biztosítani, hogy a csapat a hazai mérkőzéseit a jelenleginél méltóbb körülmények között rendezhesse meg. (Csak zárójelben teszem fel a költői kérdést: vajon egy pálya hitelesítéséhez elegendő-e, hogy a méretei, a talaja, a lejtése, a kapufák alakja és anyaga megfeleljen az előírásoknak, vagy azért egyéb körülményeket is figyelembe kell(ene) venni?)