Gondolom, sokaknak ismerős a világhírű zenés darab, a „Hegedűs a háztetőn” fülbemászó betétdalának a kezdősora. Már kevésbé lehet ismerős a két szerző, Sheldon Harnick (szöveg) és Jerry Bock (zene) neve. Azt is gondolom, hogy sokan közülünk gyakran eljátszanak a fantáziaképpel: mi mindent tennék, vennék, csinálnék, ha hirtelen meggazdagodnék. Nyilván olyan ötletek merülnek fel mindenkiben, amelyek szorosan kapcsolódnak a legkedvesebb kedvtelésükhöz.

Hát nézzük. Szeretem a labdarúgást, kedvelem a nőket, szeretem (a valamikori) Magyarországot is. Mi lehet az, ami mindezt egybe kapcsolja? Na ugye.

Ha tehát hirtelen nagyon meggazdagodnék, összegyűjteném az elmúlt öt hónap során szerzett tapasztalataimat és megalapítanék egy teljesen új professzionális labdarúgó egyesületet. Magam mellé vennék olyan szakembereket, akik jártasak egy magánvállalkozás minden oldalú menedzselésében, továbbá olyanokat, akik szükségesek egy vagy több labdarúgó csapat szakmai felkészítéséhez, működtetéséhez és a háttér biztosításához. Talán mindenki más előtt alkalmaznék egy, a reklám és marketing területén profi szakembert. Elküldeném a munkatársaimat toborzó körutakra a környékbeli iskolákba, hogy első körben 8-9 éves kisfiúkat és kislányokat (és a szüleiket) beszéljenek rá arra, hogy minden kötelezettségtől mentesen látogassanak el hozzánk. Legalább négy ilyen vegyes csapatot szerveznék meg.

De ha gazdag lennék, szükségszerűen merülne fel bennem egy másik gondolat is. A nemes cél érdekében nem érhetem be a mecénási, esetleg szponzori szereppel: tovább kell gazdagodnom, hogy még jobban támogathassam a kedvelt területet. Kész tervem van arra, mihez kezdenék a pénzemmel. Megkeresném az ország összes általános iskolai testnevelő tanárát és felajánlanék nekik egy szerződéses kapcsolatot. Akivel ezt megkötném, annak megkétszerezném az óradíját, cserébe arra kérném, alakítson a lányokból labdarúgó csapatokat és egy hallgatólagos elővásárlási joghoz igazodóan engem, vagy a megbízottamat értesítse először, ha egy-egy igazi gyöngyszemre akad. A többit, gondolom, nem kell részleteznem: mindenki nyerne vele.

Ja igen, annyit mindenképpen hozzátennék, hogy mindehhez nem budapesti székhellyel kezdenék hozzá. Erős a gyanúm arra vonatkozóan is, hogy – a racionalitást az emóciók elé helyezve – nem is magyarországival … Vajon miért nem?