A mai napon a 8-1 arányú vereségünkkel végződött holland-magyar világbajnoki selejtező futballmeccs kapcsán az Országgyűlésben napirend előtti felszólalás hangzott el. Azért térek ki rá, mert a nagy országos felháborodás következményei – már ha lesznek –, nagy valószínűséggel a női focit is érinthetik.

Laikusként is tisztában vagyok azzal, hogy a válogatott csapatainkat menedzselő Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) egy köztestület, vezetői a legfőbb döntéshozó szerve, a Közgyűlés által választott tisztségviselők, az egyéb posztokon kinevezett, illetve szerződtetett alkalmazottak dolgoznak. A magyar államnak az MLSZ működésébe csak annyi beleszólása van, hogy egyéb köztestületekhez hasonlóan az Ügyészség felügyeli a működés jogszerűséget, illetve arra jogosult egyéb szervei felügyelik a pénzügyekkel, a gazdálkodással összefüggő műveleteket. Az Országgyűlés pedig csak annyit tehet, hogy megalkot olyan új, vagy módosít olyan meglevő törvényeket, amelyek az MLSZ működési környezetét befolyásolják.

Az MLSZ vezetése önállóan jogosult eldönteni, hogy a helyzetre, az össznépi felháborodásra reagálva esetleg összehív-e rendkívüli Közgyűlést, felülről és kívülről ilyesmi nem rendelhető el. Ám gondoljunk bele: ha ezt meglépi, kik lesznek a Közgyűlés szavazati, döntési joggal rendelkező küldöttei? (Itt most adok egy kis időt, hogy a „névtelen” megyei vezetőkön, a sportegyesületek tulajdonosain és vezető tisztségviselőin kívül a Tisztelt Olvasó szeme előtt végigperegjen a Nagy Bálványok neve…)

A magyar labdarúgásba befolyó, jelentősen megnövekedett pénzeszközök fő komponense részben címkézett: kötelezően az utánpótlásra kell fordítani. Az említett napirend előtti felszólalás egyik felvetett kérdése az volt, hogy ugyan mi haszna ezeknek az összegeknek, ha a klubok az akadémiákon kinevelt ifjú magyar tehetségek helyett nevesincs külföldi focistákkal töltik fel a keretüket. Azoknak, akik ezt a megközelítést elfogadják, egyetlen szempontot kell belátniuk: a legfelső szinten játszó magyar labdarúgó egyesületek nem hobbiszervezetek, nem nonprofit jótékonysági egyletek, hanem nyereségorientált magánvállalkozások: a kockázattal járó döntéseket a tulajdonosok hozzák meg és viselik a következményeket.

Emlékszem azokra az időkre, amikor még működött a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga (az utolsó említésének dátuma 2010. október vége): minden ellentmondása ellenére valamivel tisztább volt a munkamegosztás a Liga és az MLSZ között. Szerintem megfontolandó a szervezet felélesztése, természetesen a női tagozat egyidejű létrehozásával.