A címben szereplő, tagadni szándékozott idegen szó görög eredetű, a ξένος (xenosz) „idegen” és a φόβος (phobosz) „félelem” szavak összetétele, jelentése idegengyűlölet. Azért kell gyorsan tagadni ezt a szót, nehogy bárki rásüthesse ezt a napjainkban bizonyos politikai szembenállások miatt különösen negatív jelentésű jellemvonást például a Magyar Labdarúgó Szövetségre (MLSZ), amely, észlelve különösen egyes magyar NB1. besorolású férfi labdarúgó klubok elharapózott szokását, hogy telerakják a mérkőzéseikre regisztrált keretet külföldről igazolt légiósokkal, olyan rendelkezést hozott, hogy nem kis összegű pénztámogatásban részesíti azokat a csapatokat, amelyekben mérkőzésenként egyszerre legfeljebb 4 külföldi (pontosabban: nem magyar állampolgár) lép pályára a teljes szezonban. Indoklásként kifejtették, hogy ezzel egyértelműen a "tiszta" nemzeti magyar labdarúgást kívánják fejleszteni, lehetőleg  minél teljesíthetőbb lehetőségeket teremtve az amúgy rendkívül hatékony akadémiai nevelésben részesülő  fiatal magyar labdarúgóknak sikeres karrierjük építésére, a különböző, felnőtt és utánpótlás válogatott csapataink esélyeinek növelésére ahelyett, hogy az ide igazolt külföldi labdarúgók révén az érintett egyéb országok válogatott csapatai arassák le a kiemelkedő színvonalú magyar bajnokságban való szereplés előnyeit.

A rendelkezés hatálya kiterjedt a magyar női labdarúgó klubokra is. Emeljük ki, hogy nem kötelező erejű elrendelésről van szó: bármely klub vezetői dönthetnek úgy, hogy az MLSZ által felajánlott anyagi támogatástól eltekintenek, megtartják a nagy számú idegenlégióst, és inkább az így megerősített csapatuk sikeres nemzetközi szereplése révén növelik a pénzbevételeiket.Nos, a magyar női mezőnyben az utóbbi alternatíva hosszú (túlságosan hosszú) idő óta nem kecsegtet kézzelfogható sikerrel. Talán ennek tudható be, hogy ennek a szezonnak az elején a Diósgyőri VTK látványosan megszabadult az egy tucatot is meghaladó légiósuk többségétől, majd később, részben a mostani téli átigazolási ablak megnyílásával méltó követőkre talált az FTC-Telekom és az MTK Hungária klubokban is, amelyek rendre jelentik be a légiósaik "közös megegyezéssel" történő felszabadítását, vagy csak nem gördítenek akadályt a távozásuk elé. Nyilván ők sem érzik száz százalékosan esélyesnek a nemzetközi szintű pénzszerzési módot. A többi  magyar női csapatot nem nyomasztja a túl sok légiós gondja: talán egy-kettő kap náluk szerződést.

Úgy illik, hogy ha egy szervezet bármiféle átalakítás mellett dönt, amely ráadásul jelentős pénzbefektetéssel jár, bizonyos idő elteltével megvizsgálja a rendelkezés hatékonyságát, és az észlelt eredményeket közreadja. Várjuk szeretettel!