Hosszú szünet után döntöttem úgy, hogy reaktiválom ezt a blogot. Az még nem dőlt el, hogy lesz-e ennek a döntésemnek folyamatos folytatása, de most szeretném az egyéni véleményemet megosztani, hátha termékeny vita alakulhat ki.

Egyre gyakrabban jelennek meg a magyar női labdarúgás egyik legfelső szintű, többszörös bajnok és még többszörös kupagyőztes résztvevőjének, az FTC-Telekom klubnak a saját honlapján és a társadalmi kommunikáció felületen közreadott bejelentései a csapat és a stáb összetételéről. Említés tétetik bennük a múlt és a jelen eseményeiről, de a jövő reményeiről és célkitűzéseiről is. Napjaink friss híreiben egyre többször jelenik meg a reméltnél kevésbé bevált külföldi légiósoktól való "közös szándékú" megszabadulás, és persze új játékosok szerződtetése vagy beépítése a felnőtt vagy utánpótlás csapatokba, kihasználva többek között a mindenki által ismert fiókcsapatból való merítés lehetőségét.

A közelmúlt keserű és feltétlenül minél hamarabb kiegyenlítendő tapasztalatai közé tartoznak a felnőtt csapat sikertelen nemzetközi szereplései, mind a régi, mind az új rendszerű Bajnokok Ligájában, összevetve a hazai bajnokságból való egyértelműen kiemelkedő szerepléssel. A legutóbbi selejtező torna első meccsén - nagyot szenvedve - még túljutott a csapat, a valódi döntő csoportmeccsen azonban egyszerűen semmi nem sikerült, a sehol nem jegyzett albán bajnokcsapat sikerrel megakadályozott minden gólszerzési kísérletet, a döntő tizenegyeseket pedig sikeresebben értékesítette. Erre a meccsre jogosan mondatott ki a "szégyen" minősítés.

Én azonban azt hiszem, nem ez volt a szégyen csúcsa, hanem a klubnak az a döntése, hogy egyszerűen kirúgta a csapat vezető edzőjét, azt a Dörnyei Balázst, akinek elméleti ismeretei és a gyakorlatban bizonyított eredményei minden kívülálló indokolt megbecsülését kivívták. Ez a lépés volt szerintem az, amire e bejegyzés címe is utal, a szégyen csúcsa. Szakértelmének "pótlásaként" első lépésben játékosedzőt csináltak a csapat egyértelműen legjobb, legeredményesebb sztárjából, de ez nem volt elég: meghívták a stábba Fanni apját, a felnőtt válogatott vezetésével korábban többször is megpróbálkozó, és semmiféle sikert nem arató Vágó urat.

De hagyjuk a múltat, teljes meggyőződéssel sok sikert kívánok a csapatnak mind a hazai, mind a nemzetközi mezőnyben, nem titkolva, hogy a magyar ellenfelei iránt valamivel több a jó szándékú kívánságom.