Alternatív versenyrendszer
Egyelőre csak egy vázlatot, egy vitaalapot adok itt közre. Nem állíthatom, hogy jobb lenne a jelenleginél, mert el sem kezdtem sorra venni a viszonylagos előnyöket és hátrányokat. Tételezzük fel, hogy továbbra is 8 csapat vesz részt a legfelső osztályban,
- Változatlanul megmarad a kétfordulós alapszakasz, minden csapat játszik az összes többivel, a saját pályáján és idegenben. A 14 fordulót követően kialakul egy sorrend 1-től 8-ig.
- Most jönne az első eltérés: csoportmérkőzések. A csapatokat nem felső- és alsóházra, hanem két csoportra osztjuk fel. Az „A” csoportba kerül az alapszakasz 1., 4., 5. és 8. helyezettje, a „B” csoportba pedig az alapszakasz 2., 3., 6. és 7. helyezettje úgy – és itt van a következő eltérés –, hogy minden csapat nulláról kezd. A csoportmérkőzések során is minden csapat játszik az összes többivel, a saját pályáján és idegenben. A 6 fordulót követően mindkét csoportban kialakul egy sorrend 1-től 4-ig.
- Ezt követi a „keresztbe játszás” a csoportok megfelelő helyezettjei között: A1-B2, A2-B1, A3-B4, A4-B3, szintén saját pályán és idegenben, kupaszabályok szerint (idegenben lőtt gólok, hosszabbítás, tizenegyesek).
- Végül jönnek a helyosztók. A keresztbe játszás győztesei eldöntik a bajnoki arany- és ezüstérem sorsát, illetve az ötödik-hatodik helyet, a vesztesei a bronzérmet, illetve az osztályozóra kerülést vagy egyenes kiesést, szintén saját pályán és idegenben, kupaszabályok szerint (idegenben lőtt gólok, hosszabbítás, tizenegyesek).
A vázolt rendszer minden csapat számára 24 mérkőzést jelent egy szezon során. Megfontolás tárgyát képezheti, hogy a fenti 3. pont, a keresztbe játszás elmarad. Ebben az esetben egyszerűen a két csoport azonos helyezettjei döntik el a bajnokság végső sorrendjét.