A tudományos világban egyrészt igencsak bevett szokás, hogy egy ihletet nélkülöző szerző öt-hat másik értekezésből rak össze egy hetediket. Másrészt egy adott területen egy szerzőt annál értékesebbnek tartanak, minél többet idézik őt mások. Nos, én most mindkettővel élek. (Csak zárójelben: a kezdő mondatban az „összerak” állítmány helyén Magyarországon az utóbbi időben egy másik szó szerepel, amely emlékeztet egy volt "álam elnök" nevére, aki szerencsétlen cselekedetével a vívás világát is kompromittálta – de ez mellékvágány.) A lényeg az, hogy most így egy hét elteltével átnéztem pár bejegyzésemet, és arra jutottam, hogy nagyon ide kívánkozik még egy nagyon konkrét kiegészítés.

Részlet a Koltai Zoltánnal készült interjúból:

- Lesz-e U15-ös válogatott; ha igen, milyen célkitűzéssel, milyen programmal?

- Nyitott kapukat dönget a kérdésével, hisz jelenleg is folyamatban van egy keret kialakítása. Nem véletlenül nézte végig a két középdöntőt és a döntőt is a két utánpótlás válogatott szakvezetője. Ezért is jó, hogy ebben a korosztályban megjelenik a nagypálya, hisz a nemzetközi megmérettetés csak így lehetséges. Lesznek összetartások, határ menti nemzetközi mérkőzések, a program jelenleg kialakítás alatt van. A cél a nemzetközi mezőny megismerése, kitekintés a határon túlra, a tapasztalatszerzés lehet, amiből később majd lehet építkezni.

Részlet a különdíjakkal kapcsolatos fejtegetésemből, itt:

„Kapusok esetén a „legjobb” jelző értelmezése szintén edzőnként meglehetősen eltérő lehet, hiszen a kapusnak egyebek között feladata a védők irányítása, a sorfalak helyes felállítása, olykor söprögetőként való tisztázás, máskor a „ziccerek” hárítása bátor lábra vetődéssel, de akár még a kirúgások lehetőleg pontos elvégzése is. Már ez sem kevés, és akkor még nem említettük azt, amire a legtöbben gondolnak: összesen hány gólt kapott (még ha ez a mutató rajta kívül a csapattársaitól is függ). […]

Van egy, a kapusok teljesítményéhez kapcsolódó objektívebb mutató is: a „védési hatékonyság”, vagyis hogy a kapura tartó lövések, fejesek közül a kapus hányat védett ki. Ezt a mutatót számos sportágban nyilvántartják, mégpedig pontosan a kapusok rangsorolására, ahol egyáltalán létezik kapus: például a jégkorongban, kézilabdában, vízilabdában. […] Kedves szervezők, a jövőben lejátszandó tornákon fontolják meg: nem volna érdemes valamilyen módon begyűjteni az alapadatokat legalább a védési hatékonyság kiszámolásához?”

Ha már ez szóba került, szívesen hozzáteszek még valamit. Számos csapat úgy érkezett a két napos, öt mérkőzésből álló bajnoki döntőre, hogy a cserejátékosok között nem volt második kapus. Nem csupán azért van szükség második kapusra, mert a hiányában bármi történik a kezdő kapussal, nem lesz, aki helyettesítse őt, és ezen a gondatlanságon továbbjutás vagy tornagyőzelem múlhat. A másik fontos feladata, hogy a mérkőzés előtt ők ketten önállóan elvégezzék egymás bemelegítését, ne kössék le ezzel a vezető edzőt, vagy egy cserejátékost, akinek a mezőnyjátékosokkal együtt kellene bemelegítenie.

Ezen a tornán erre a problémára volt követendő példa, a Ferencvárosi TC esete - és volt, ne söpörjük a szőnyeg alá, elrettentő példa is. Az Astra csapata kifejezetten két kapust nevezett, és az egyik mérkőzésen kénytelen is volt beállítani a másodikat. A kislány még fiatal, bármi lehet belőle, de a középszint eléréséhez még szorgalmasan kell gyakorolnia. De neki legalább van és lesz kivel!

A leghosszabban innen kell idéznem:

„…gyakorlatilag végig a B csoport meccseit néztem, amit tehát mostantól írok, csak arra a négy csapatra vonatkozik. Jóval szorosabbak voltak itt a meccsek, nem is volt egyetlen kétgólos győzelem sem. A színvonalat jobbnak láttam, mint a budapesti középdöntőn; például a négyből három csapat kapusa kimondottan ügyes volt. […]

Pozitívumok és posztokra nevelés

Mindent összevéve, és neveket továbbra sem említve, azt hiszem, sikerülne összeállítanom a torna játékosaiból egy ütőképes „válogatott” csapatot, az 1+8-as alapfelállásból kiindulva mondjuk 12-13 kis- és nagylányból. Kapusgond biztosan nem lenne, megbízható védelmet sem volna nehéz kialakítani, mondjuk rombusz alakzatot feltételezve. Nem kellene sokat gondolkozni arról sem, ki kerüljön be igazi befejező csatárként, illetve árnyék-ék szerepkörben. A legnagyobb gondot a két, támadást segítő középpályás kiválasztása okozná. Ebben a szerepkörben igazán elfogadhatót csak két-három játékostól láttam, de az egyiküket már más poszton vettem számításba. Volt még egy jó felépítésű, jó mozgású lány, aki bátran vállalta az egy-egy elleni cselezést, csak a sikeres cselek után nem támadó társat keresett, hanem vagy visszafelé játszotta a labdát, amivel eltékozolta a cselezéssel kialakított emberelőnyt, vagy egy további kicselezendő ellenfelet keresett, de addigra már fizikailag is elfáradt és az ötlettára is kimerült. Lehet, hogy ennek a szerepkörnek a sikeres betöltését 14-15 éves lányoktól még korai elvárni, majd később érnek be ehhez. Gyakoroltatni azonban addig is kell, és már most tudatosítani kell az arra esetleg csak később igazán alkalmassá váló játékosban, hogy az a poszt illik majd hozzá a legjobban.”

Eddig tartottak az idézetek. Most pedig eljött annak az ideje, hogy már nevek is szerepeljenek. Előre megmondom azonban, hogy a tornát magasan nyerő Ferencvárosi TC-ből senki nem fog szerepelni közöttük, hiszen őket az igazi szakemberek jobban ismerik, nem szükséges a beválogatásukhoz egy laikus véleménye. Építsük tehát fel a csapatot! (Előre elnézést kérek, ha egyes neveket és posztokat összekevertem. Az itt látható fénykép csupán illusztráció, nem a megnevezett játékosok szerepelnek rajta.)

A kapus posztjának betöltéséért nálam egyenlő eséllyel indulna harcba Varga Kamilla (ETO), Kiss Virág (Victoria) és Steinbach Eszter (MTK). Szélső védőként tetszett Balázs Krisztina (Victoria), Ruszó Zsuzsanna (DVTK), és az ETO mindkét szélső védője (mert abban a csapatban két Fél jóval több, mint egy egész - bocs, lányok). A középső védő nálam Horváth Viktória (Victoria) és Kovács Laura (ETO) lenne. Támadó középpályás Böcskei Niki, Janus Izabella (Victoria) és Pálya Eszter (MTK), csatár Bódai Viktória (ETO), Bátorfi Boglárka (Victoria) és Oláh Adrienn (Astra). Ez 15 nagylány; és ismétlem: egyrészt egy igazi laikus által megnevezve, másrészt az FTC játékosai nélkül. Kezdődhet a vita!