És a lejtőn már nem volt megállás – bár sokan ezt inkább továbblépésnek, fejlődésnek tekintették. Megalakult a Longamétisták Legális Ligája, a játékosok érdekvédelmi és érdekérvényesítő szervezete, egyelőre amatőr alapon. A fő célkitűzésük az volt, hogy ezután a játékosokat ne központi intézkedéssel osszák el a bajnokság csapataiba, hanem ki-ki térítésmentesen vegye a birtokába a saját játékjogát, és oda igazolhasson, ahol a saját számára a legjobb körülményeket látja (vagy ígérik neki). Hát, kivívták…

Odáig a klubok az éves drafton megkapott játékosaikat kerek egy éven át a sajátjuknak tekintették, semmiféle írásos megállapodás megkötését nem tartottak velük szükségesnek. Az így hozzájuk beosztott játékosoknak legalább a felét soha nem szerepeltették, inkább igyekeztek saját utánpótlás korosztályból felhozni a legügyesebbeket a megfelelő színvonalra. A szükség vitte rá tehát őket korábban, hogy erényt kovácsoljanak. Most azonban érdekükben állt, hogy a magukhoz édesgetett játékosokat ne veszítsék el egy év múlva, és ezt úgy látták biztosítottnak, hogy hosszú idejű vegyes (polgárjogi és sport) szerződéseket kötöttek velük.

A socceronei longaméta bajnokság ajtórésébe ezzel betette a lábát a profizmus… A klubok a megnövekedett kiadásaik fedezésére elkezdtek mecénások és szponzorok után kajtatni, végigböngészték a nemzetközi forrásokat elnyerhető pályázati pénzforrásokat keresve – és azt hiszem, nem is kell folytatnom. Az egykor a testgyakorlás, hasznos verejtékanyagok és fölösleges zsírtömegek leadása, a szabadidő kellemes csoportos eltöltése céljából űzött nemzeti sport viharos sebességgel átalakult a szórakoztatóipar egyik ágazatává, átvéve az összes közös negatív jellemzőt. Megjelentek a játékosügynökök, az úgynevezett tehetségfigyelők, és további pénzlefölözők. Követték őket a fogadóirodák, majd a táskás emberek…

Nagyszabású stadionépítési projekt kezdődött. Köztudott (vagy ha nem, akkor mostantól tessék megjegyezni), hogy a longaméta játéktere nem egy kb. 1:2 arányú téglalap, mint nagyjából a többi labdás játéké, hanem kifejezetten hosszúkás, akár 1:20 arányú is lehet, és persze a stadionokat az uralkodó széljárásnak és a Nap járásának megfelelően kellett tájolni. Hadd ne soroljam, mennyi élő fa, zöldnövényzet, állati élőhely esett áldozatul. De ha egyszer az államelnök asszony ifjúkorában eléggé ki nem élt vágyainak célterülete a longaméta volt, a történteket tudomásul kellett venni. Csak egy esetben lehetett volna leállítani a megalomániás, hatalmas költségvetési pénzeket felemésztő építkezéseket: ha az államelnök uralkodásának…

(több folytatása nem következik)