A bajnoki címet eldönteni hivatott helyosztó-sorozat első mérkőzését követően alakult ki egy olyan beszélgetés az ismert közösségi portálon három hozzáértő résztvevő között, amelynek – a tartalmából következően – nyilván volt már előtörténete. Idézzük fel, „anonimizálva” a résztvevőket (egyikükkel sem vagyok azonos):

A: Ez már nem bajnokság, hanem kupa.

B: A futsal NB1 is így dőlt el. A semleges szurkolónak meg a szponzornak ez a jó! De be lehet szállni 20 000 000 forinttal, és akkor úgy lesz a kiírás, ahogy a pénzt adó akarja. Aki látta a meccset, az egy végig izgalmas meccset láthatott. Egy krimit nehéz volna így megírni.

 C: És milyen izgalmas!

 A: Akkor is azt mondom: ha egy csapat megnyeri az alapszakaszt és a rájátszást, akkor bajnok. Vagyis 20 meccsen bizonyult a legjobbnak. Ha valaki úgy lesz bajnok, hogy 20 meccs alapján nem érdemelné meg, de az utolsó 2-n igen, az igencsak igazságtalan. Akkor is, ha a mai "kupameccs" izgalmas volt.

C: Ezt már megvitattuk mi ketten, tisztelem is a véleményedet és a következetességedet. De azért röviden újra: vajon mikor könnyebb támogatót találni és nézőket kicsalogatni? (1) Ha a bajnokság vége már unalmas, tét nélküli, vagy (2) Ha a bajnokság az utolsó pillanatig nyílt, kiélezett, izgalmas, drámai? Ez az alapkérdés, mert támogató és néző nélkül nincs versenysport. Ezt kell eldönteni.

A témáról valóban sokszor vitázott a két érintett személy is, mások is. A jelenlegi kiírás védelmében sem először hangzik el az utolsó megszólalásban is szereplő eldöntendő kérdés két lehetséges válasszal. Nézzünk kicsit mögéjük.

A csapatok stratégiája

Első közelítésben tekintsünk el azoktól a csapatoktól, amelyek reális célja a legfelső osztályban való bent maradás. Nézzük meg viszont, hogyan kell felépítenie a szezonját annak a csapatnak, amely azt tűzi célul, hogy bajnok lesz. Ennél kevesebbet kitűzni nem sok értelme van, mert egyelőre csak a bajnoki cím jogosít komoly nemzetközi szereplésre.  Abból indulunk ki, hogy a jövő évi Versenykiírás lényegében pontosan megegyezik a most befejeződő szezonéval. Az alapszakasz során, amelyet az őszi félszezonban játszanak le, esetleg tavaszra áthúzódó befejezéssel, úgy kell a csapatnak navigálnia, hogy bejusson az első négy közé.

A most következő két mondatot azért emelem ki eltérő színnel, mert a tartalmát egy téves kiindulásra alapozva fogalmaztam meg: csak később hívták fel a figyelmemet arra, hogy a következő szezonban a csapatok a rájátszásba az összes megszerzett pontjukat magukkal viszik. Akkor lesz ott kedvező a helyzete, ha a másik három csapattól, amely szintén az első négybe kerül, minél több pontot szerez, mert ezekkel a pontokkal kezdheti meg a rájátszást. Ha mindhárom konkurensét mindkétszer legyőzi, akkor eléri a maximális 18 pontot, vagyis ezek a "rangadó" meccsek feltétlenül fontosabbak számára a többinél.

De akkor vizsgáljuk meg az új szituáció jellemzőit! Ebben a szezonban legfeljebb 18 pontot vihetett a rájátszás bármelyik felébe egy-egy csapat, és ott ugyancsak 18-at szerezhetett. Jövőre továbbra is 18-at szerezhet, de a felsőházba jutó legjobb csapat akár 42-t is magával vihet... Nagyon sok variáció végigszámolható, elméletileg lehet pl. olyan is, hogy a felsőházi csapatok magukkal vitt pontszámai 42, 36, 11, 11, az alsóháziakéi pedig 10, 10, 10, 10. Alul van izgalom bőven. De lehet ilyen is: a felsőházban 17, 17, 17, 17, az alsóházban 14, 14, 14, 14. Na akkor mindenhol van izgalom...

A szituáció fordulóról fordulóra egyre tisztul, és az alapszakasz vége felé, tehát az őszi rész befejezésekor igen nagy valószínűséggel tudható már, hogy egy csapatnak sikerült-e, illetve sikerülhet-e még az első négybe bejutnia. És itt jön egy nagyon hosszú téli szünet: pihenéssel, teremtornákkal, közbenső alapozással, esetleg felkészülési mérkőzésekkel. Kifelejtettem valamit? Ja, igen, ekkorra esik a téli átigazolási időszak is, lebonyolíthatók a "normális" transzferek és a kölcsönadási ügyletek. Az utóbbiakat szem előtt tartva most hadd tartsak egy kis szünetet, amely közben mindenki végiggondolhatja, milyen meggondolások vezethetik az éppen különböző pozíciókban álló kölcsönadó és kölcsönvevő klubokat, esetleg a szívességek jövőő szezonban történő viszonzására is gondolva.

Célközönség, nézettség

Kétségtelen, hogy ebben a lebonyolítási formában akkor is marad izgalom a sorozat legvégére, ha az azt megelőző mindkét szakasz végén már akadnak tét nélküli (de nem szükségszerűen alacsony színvonalú, unalmas, a második vonal játékosaival lejátszott) mérkőzések. Sőt, ezt a fajta jövőbeni izgalmat már az őszi szezon indulásának pillanatában biztosra lehet venni. A rájátszási szakaszt „páros” helyezésen végző négy csapat ismét esélyt kap a javításra, és ez a tény ösztönző lehet mind ezen csapatok, mind az ellenfelük számára. Elméletileg az is feltehető, hogy ezek a záró meccsek – jó időpont és jó helyszín esetén – a megszokottnál több nézőt vonzanak a mérkőzés megtekintésére, bár az első forduló számadatai ezt csak egyetlen helyszínen igazolták.

De hogy jön ide a támogató szempontja? Tény, hogy a mérkőzések száma kettővel vagy hárommal több, így a szponzor neve és logója is ennyivel többször jelenik meg az írott és képi összefoglalókban. Talán - ismétlem: talán - kedvezőbb volna a helyzet a bajnoki helyosztók élő tv-közvetítése esetén, ahhoz azonban, hogy ezt megítéljük, ismernünk kellene a kupadöntő nézettségi adatait. Ami a kupadöntő helyszíni látogatottságát illeti, a kettős meccsként való lebonyolítás nem igazán igazolta a várakozásokat. Azt is említsük meg, hogy ebben a rendszerben egy csapat egy szezon alatt 22 vagy 23 bajnoki mérkőzést játszik; „tiszta” bajnoki rendszer és négy teljes forduló esetén ez a szám 28 volna.

Támogatási formák

Felmerül még egy kérdés. Meghajolva a bajnokság névadó főtámogatójának nagyvonalúsága és érezhető segítsége előtt, vajon a fogalom alapvető értelmében szponzornak kell-e őt tekintenünk, vagy inkább mecénásnak? Messze nem azonos a két szerepkör; akinek efelől kétsége van, sok hiteles forrás alapján utána nézhet. Azt gondolom – ismét elismerve a segítő kéz fontos szerepét – az esetében talán inkább arról lehetett szó, hogy nem egy mély és kiterjedt piackutatási tanulmány logikus végkövetkeztetéseként, hanem megelőlegezett bizalomként, az úttörő szerepből adódó lehetséges előnyökre is tekintettel állt a mostohának tudott anyagi körülmények közepette a szakág legfelső szintű bajnoksága mellé. Ha nem így volna, szívesen adok módot a cég képviselőjének, hogy kifejtse érveit.

Következtetés

Egy dolog biztos: soha senki nem tud megalkotni olyan Versenykiírást, amely az összes résztvevő teljes tetszését elnyerné. Ez a dolog a természeténél fogva mindig "követő jellegű": minden szezont úgy kezdenek a csapatok, hogy kell lennie egy hatályos Versenykiírásnak, amelyet bizonyos feltételezésekre alapozva állítottak össze. Aztán a gyakorlatban kiderülhet - hogy konkrétak legyünk -, hogy a Dorog és mondjuk a ZTE felsőházi szintű, és/vagy az Újpest és a Femina lényegesen erősített a nyáron. Szerintem, mivel nagy a bizonytalansági tényező, lehetne olyan Versenykiírást készíteni, amelyben az őszi félszezon után eleve két- vagy akár háromféle alternatív folytatási lehetőség szerepel és bele van írva a konzultáción alapuló döntés joga. Hiszen a cél egy erős honi bajnokság elérése.