Felvezetés

Az alábbiak egy laikus szurkoló szubjektív meglátásait tartalmazzák. Minden igyekezetem ellenére nem sikerült pontos információt szereznem a magyar-skót meccs fontosabb momentumairól, első sorban a kapott gólokról; ez azért lett volna fontos, mert a három mérkőzésen kapott 13 gól felvet bizonyos kérdéseket. A finn-magyar meccsről összefoglaló és a teljes meccset megörökítő videó is rendelkezésre áll, a magyar-norvég meccset pedig a helyszínen néztem meg.

A kiesés lehetséges okairól

1. Az U17 korosztályban az MLSZ mindössze 11 csapatos bajnokságot üzemeltet, ez nagyjából 250 játékosnak felel meg, akik közül ráadásul, a „foghíjak” miatt, többen U19, sőt felnőtt csapatban (is) játszanak. Ez rendkívül szűk merítési bázis.
   
   
2. Azt gondolom, hogy a hagyományok ellenére – hiszen Sopron már többször volt helyszíne U17-es európai csoportkörnek – nem volt szerencsés a helyszín megválasztása. A 18-as alapkeretben mindössze két játékos nem budapesti. A munkanapokon, kora délután rendezett mérkőzésekre gyakorlatilag nem látogathattak ki szülők, haverok, „a Nagy Ő-k”, a klubcsapatok edzői, a csapattársak, fiatalabb korosztályú lányok, stb. Ehelyett a városban semmiféle hírverést nem tapasztaltam, még a helyszínként szolgáló stadion környékén sem volt egyetlen plakát, szórólap sem. Nem volt műsorfüzet. A harmadik meccsnapon a döntő meccset talán hatvan néző látta, de ebben már a norvég családtagok is benne vannak.
   
   Frissítés: Az előző mondatokat az alapozza meg, amit a meccs napján a vonatról beesve tapasztaltam. Azóta a részletekről többet tudtam meg, ezért megkövetem a helyi szervezőket, akik igyekeztek mindent megtenni a legjobb körülmények megteremtése érdekében, de nem minden ésszerű ötletükhöz kaptak külső ("felső") támogatást.
   
   
3. Még ennél is rosszabb, hogy a vidéki helyszín kényszerűen vonta maga után a nyolc napos együtt-tartást: Tapasztalatból tudom, hogy különösen az elvárások, a nyomás növekedésével egyre idegesebb ilyenkor a hangulat, minden apróság felnagyítódik. A gondosnak látszó program ellenére rendkívül sok az üresjárat – és persze ott van újabb hat nap hiányzás az iskolákból.

Amint már említettem, a skótok elleni meccsről csak az UEFA nagyon szűkszavú kommentárját kísérhettem figyelemmel, amely nem tért ki a (kapott) gólok körülményeire; ezzel tehát itt nem tudok foglalkozni.

A finn-magyar meccs kapott góljai

1. Az elsőt az ő szögletük előzte meg. Amikor a szögletet rúgó játékos nekifutott, egy társa megindult a szögletzászló felé, mintha „kisszöglet” következne. Vele ment egy magyar játékos, de sajnos még egy másik is, aki eredetileg a rövid kapufánál állt. Ezért a rövid oldalra ívelt szögletre szabadon robbanhatott be egy finn csatár, aki fejjel magasabbra ugrott, mint a kis késéssel odaérő kapusunk. Valamelyikükről tovább pattant a labda két másik üresen álló finnhez, közülük a kaputól távolabb álló bebelsőzte a pattogó labdát az üres kapuba.
   
   
2. A fején megsérült kapusunk ápolás után folytatta. Nem sokkal ezután egy kapuskirúgást nem ő, hanem egy védő végezte el, nagy erővel a mezőnybe. A középpályán elveszítettük a labdát, majd egy átadás után a finn csatár kissé balról, jó 35 méterről kapura ívelt. A kapusunk kettőt balra lépve lekaphatta volna a nem túl erős lövést – ehelyett csak eldőlt, és a keze felett a labda a kapunkba pattogott. Csak ekkor történt kapuscsere.
   
   
3. A harmadik gólt a saját szögletünk után kaptuk… Nem maradt hátul biztosító játékosunk, a finnek felszabadítása szerencséjükre egy üresen álló középpályásukhoz került, aki kiugratta a félvonalnál abszolút egyedül helyezkedő csatárt. A leghátsó védőnk jó huszonöt méterre volt tőle…
   
   

Helyszíni benyomások a magyar-norvég meccsről

Szerintem a magyar-norvég meccset is elveszítettük már a kezdő sípszó előtt. A kapusedző a meccs előtt jó 25 percet foglalkozott a két kapusunkkal. Laikus szemmel, a lelátóról is egyértelmű volt, hogy az alacsonyabbik kapusunk jóval összeszedettebb, labdabiztosabb volt, és lábbal is pontosan, erősen passzolt mind laposan, mind ívelten. Nyilván soha nem fog már kiderülni, mi lett volna, ha ő kerül a kezdőbe, de… Azt hiszem, „bizonyító erejű” képfelvétel nélkül is megkockáztathatok annyit, hogy ha a kapusunk átlagos, közepes formában teljesít, akkor négynél több gólt aligha kaptunk volna – ami persze a végeredmény felől nézve tökmindegy, és egyúttal bizonyítja, hogy semmiképpen nem egyedül ő az oka a búcsúnak.

A meccs során a láthatóan erősebb testi felépítésű norvégok a párharcok legalább 90%-át megnyerték. Háromszor annyit lőttek kapura, mint a mieink, és jóval pontosabban (náluk 10/15, nálunk 2/5). Minden védés és hazagurítás után, és kapuskirúgásból is, a norvég kapus és a védők szépen laposan adogatva felhozták a labdát a félvonalig, a többieknek volt idejük pozíciót fogni, és jött a támadásuk. A mi csatáraink ezt egyetlen egyszer sem igyekeztek megakadályozni. Ha nekünk kellett kirúgást végezni, akkor egy védő bombázta ki a labdát nagy erővel a mezőnybe – persze próba szerencse alapon.  

A norvég-magyar meccs góljainak krónikája

1. perc: Szabadrúgást ívelnek be a norvégok balról a kapu elé. A kapusunk bátran kijön, ütközik egy csatárral és egy védővel. A labda a kapuba kerül, ám a játékvezető szabadrúgást ítél kifelé. Az ápolás kb. két perc, de az orvos és gyúró szerint a kapus folytathatja.

3. perc: Az előzővel azonos szituáció után a norvég csatár közelről mellé fejel.

7. perc: A mi bal oldali szögletünk után a csatárunk a rövid kapufánál két méterről fölé pattintja a labdát.

13. perc: Hosszú ívelés a kapunk elé balról, a kapusunk kényelmesen ölbe vehetné, de kiejti, a labdára nem a védőnk, hanem egy csatár rajtol rá... 0-1.

22. perc: A középpályánkon labdaeladás, a norvég középpályás pontosan ugratja ki a csatártársát... 0-2, ez a félidei eredmény.

41. perc: Norvég szabadrúgás a bal oldalvonal közeléből, az alapvonaltól 30 méterre. A játékos magas ívben a bal felső sarok felé küldi, a kapusunk odaér, de két kézzel fogni próbálja, a labda a kezei között kerül a kapuba, 0-3.

52. perc: A tizenhatosunkon belül pattog a labda, két védőnk közül egyik sem rúgja el, a norvég csatár közbeugrik, elviszi, közelről berúgja, 0-4.

64. perc: Norvég szabadrúgás jobb oldalról, 5 méterre az oldalvonaltól, 3 méterre az alapvonaltól. A játékos ballal, magas ívben, érintés nélkül a hosszú, jobb felső sarokba csavarja a labdát, 0-5.

70. perc: Képes a norvég védelem is bénázni: labdavesztés után a kapusuk és védőjük egymásra vár, a labda Szabó Viki elé pattan, aki 10-ről emeli az üres kapuba, 1-5.

71. perc: Labdavesztésünk után helyezkedési hiba, a jobb oldali csatáruk az alapvonalig mehet, onnan gurít vissza, 3 méterről bebombázzák, 1-6.

80+1. perc: Újabb határozatlanság a védelemben, a balról beküldött labda is leperdül egy védőnk lábáról, két norvég csatár is áll üresen a kapunktól 6 méterre középen, valamelyikük berúgja... 1-7, és hála istennek vége.

Talán csak nekem tűnt úgy, de a megsemmisítő vereség mintha nem igazán viselte volna meg sem a játékosainkat, sem a vezetőket. Remélem, tévedek. Megismétlem, hogy nem vagyok labdarúgó szakember, továbbá nem kötődöm egyetlen csapathoz, játékoshoz vagy bármely klub bármely egyéb szakemberéhez sem. Ha bárki akármit másképp látott, szívesen látom, ha kifejti a véleményét.