A címben szereplő kérdést nem egy, hanem több összetevő alapozza meg. Ha a kirakat felől közelítünk, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy ebben az őszi szezonban mind a felnőtt válogatottunk, mind pedig mindkét korosztályos válogatottunk – biztató részsikerek után – éppen csak a fontos mérkőzéseken mondott totális csődöt. A hivatalos statisztikákban utána nézhet bárki, hogy mire gondolok.

Ha a kirakatban látottakon túl a boltba is belépünk, ott az MLSZ által működtetett felnőtt és korosztályos bajnokságokat találjuk. Egy nagyon érdekes „homokóra” az, ami a szemünkbe tűnik: felnőtt szinten, az első és a második osztályt is beleszámítva, három csoportban folynak a küzdelmek 26 csapattal. Eggyel lejjebb, az U17 korosztályban mindössze egy csoportot sikerült elindítani, 11 csapattal. A még fiatalabbak, az U15 korosztályba tartozók között viszont hat csoport található, 37 csapattal. Ha egyetlen olyan jellemzőt keresünk, amely pusztán a statisztikai adatok alapján az összes bajnoki sorozatra megállapítható, akkor ez a szélsőséges kiegyenlítetlenség lehet: a mérkőzéseknek több mint egyharmada a labdarúgásra nem jellemző nagy gólkülönbségű végeredményt hoz.

Aki azonban nem elégszik meg a papírról (képernyőről) olvasható adatokkal, hanem mérkőzéseket is látogat, az lassan-lassan egyéb valószínű okokra is rájöhet. Az első következtetés már abban a pillanatban levonható, amikor a két csapat kifut és felsorakozik a kezdőkörben: nagyon sok, túl sok a láthatóan nem labdarúgó, talán nem is sportoló alkatú hölgy. Sok csapatban a legalacsonyabb játékosra jut a kapus posztja, olyan játékosra, akiből nem igazán nézhető ki jelentős súlypontemelkedés. Olyan a látszat, hogy ma Magyarországon az lesz női focista, aki azt gondolja magáról, hogy ő női focista. Tudományos kiválasztás? Ugyan már, ne fantáziáljunk…

De hadd kezdődjön el a mérkőzés. Kezdjünk itt is a kapusoknál: közülük nagyon sok nem képes az ötésfelesről kirúgást végezni, a védelem pedig nem annyira labdabiztos, hogy kigurigázással vihetnék fel a labdát: marad hát, hogy egy mezőnyjátékos bikázza ki a kirúgást. Amúgy akár csak egy kicsikét is bonyolult szituációban a védekezésnek ez a módja – jó nagyot belerúgni a labdába, amerre állok – szintén jellemző megmozdulás, kevés az üdítő kivétel.

A gondolkodó, a labdát hosszú indítással is pontosan megjátszani képes labdarúgóra minden poszton szükség van, de különösen az irányító, osztogató szerepet betöltő támadó középpályástól várhatók el ezek  a tulajdonságok. A „fejjátéknak” ez a fajtája nagyon hiányzik ebből a mezőnyből. Nemrég voltam tanúja annak, hogy a jelentős fölényben játszó vendégcsapat sokkal nagyobb gólkülönbségű győzelme azért maradt el, mert a támadó középpályásnak egy egész meccs kevés volt arra, hogy kitalálja, mit kell játszania az ellenfél lestaktikája ellen: röviden átívelem a védelmet és magam indulok rá a szabad labdára.

A védekező játékosok közül egynek-kettőnek a „valódi” fejjátéka még elfogadható, ugyanakkor jól fejelő támadó játékost eddig egyetlenegyet sem láttam: a ritka fejes gólokat is szinte csak védők érik el. Szabályosan testtel ütközni szinte senki nem képes. A játékosok induló sebessége – az általam látottak alapján egyetlen támadó kivételével – nevetségesen, vagy inkább szomorúan alacsony. Az embernek egy rajzfilm rémlik fel, amelyben, mielőtt a főhős nekiiramodik, előbb másodpercekig egy helyben pörög a lába. A helybenjárás megvan, a megindulásra sem dinamika, sem speciális állóképesség, sem ütemérzék nincsen. Egyetlen pozitív tényező van csak meg: a testtömeg…

Mi lehet az oka annak, hogy alapvető labdarúgó-mozdulatsorokat képtelen végrehajtani a mai női mezőny túlságosan nagy része? Hiszen „nyilvánvalóan” megtanították és megfelelő mennyiségű begyakorlással rutinszerű készséggé fejlesztették mindezt azok a hozzáértő, szakképzett edzők, akik még a fiúkkal vegyes csapatokban játszó focista-kislányokkal foglalkoztak. Szándékosan nem alkalmazzák a hölgyek a tanultakat?

Tartok tőle, hogy bőségesen lehetne sorolni egyéb szakmai hiányosságokat is, de laikus szurkoló lévén hadd tekintsek el ettől. Némi kis logikai bakugrással a végkövetkeztetést írom le csak. Tudom, hogy sokak véleményének ellentmond, de szerintem a magyar női fociba túl korán áramlott be úgy túl sok pénz, hogy nem a primer rendeltetésének megfelelően használták és használják fel. Mivel azonban a magyar előírások szerint az aktuális gazdasági és pénzügyi év alig több mint két hónap múlva, de a labdarúgó szezon is alig több mint fél év múlva véget ér, hamarosan lehet mód a változtatásra.