Az alapszakasz utolsó előtti fordulójával kezdődött meg a JET-SOL Liga női első osztályú nagypályás labdarúgó bajnokság tavaszi idénye, amely annak ellenére hozott meglepő eredményeket, hogy nem volt teljes: az FTC-Honvéd mérkőzés második félidejét a játékvezető a nagy szél miatt jobbnak látta későbbre halasztani. Ilyen esetben, ha jók az értesüléseim, csak a második félidőt kell majd pótolni, az odáig elért eredmény, az FTC 3-1 arányú vezetése érvényben marad.

Még pénteken este játszott 1-1-es döntetlent az Astra az Újpest vendégeként. Az Újpestnek természetesen jár a gratuláció. A meccsen nem voltam ott, lehet tehát, hogy az alábbi gondolatok tévesek. Aki viszont a Jegyzőkönyvbe pillant, választ kaphat számos felmerülő kérdésére. Az Astra természetesen nem hibáztatható, már csak ilyen a felsőház-alsóház rendszerű bajnokság. A "presztízs" fogalma - lehet, hogy nem hangzik sportszerűen - az amatőr világhoz tartozik. Amúgy ez megjósolható volt, utaltam is rá már tavaly november közepén, itt a "Kisasszonyfutball" blogban, de idézem is:

" ... A fentiekből az következik, hogy az alapszakasz tavaszra áthúzódó két fordulójának 8 mérkőzése közül kettőnek még lesz jelentősége, hatnak azonban - köztük a záró forduló mind a 4 mérkőzésének - abszolút semmi. Ehhez azonban a szegedi csapatnak Budapestre, az UTE csapatának meg Szombathelyre kell majd teljesen fölöslegesen elutaznia..."

Vasárnap kora délután szintén 1-1-es döntetlent ért el az MTK-hoz látogató szombathelyi Viktória. Meglepetésnek tűnhet ez is, pedig igazából nem az. Varázsütésre egyetlen együttesnek sem sikerülhet pótolnia egy teljes középpálya négy alapemberét. A mezőnyben amúgy fölényben volt a bajnokcsapat, abszolút ziccereket is hagytak ki, de számos támadás akadt el szélvészgyors csatárának leshelyzete miatt. A hasonló indítások és beindulások nagyon hatásos támadó fegyverként működhetnek, de az azokat végrehajtó játékosok mozdulatsora óramű pontosságú szinkront, vagyis hosszas begyakorlást igényel.

Azt is meg kell szokniuk a játékosoknak, hogy alkalmazkodjanak az éppen aktuális külső körülményekhez: vegyék számításba mind a hátszélnek, mind az ellenszélnek a labda mozgására gyakorolt hatását, különösen magasan ívelt átadások esetén.

(Már csak zárójelben fűzöm hozzá a "vesszőparipámat": ismét úgy játszották le a mérkőzést, hogy egyik kispadon sem tartózkodott sem orvos, sem gyúró, egy olyan helyszínen, ahol akár csak egy falikút is legalább tíz percnyi járóföldre van. Ugyanakkor dicséretes, hogy a játékvezető minden olyan kétes esetben azonnal megállította a játékot, amikor esély volt arra, hogy egy földre került játékos súlyosabban megsérülhetett.)

A „sormintát” a forduló harmadik végigjátszott meccse sem rontotta el, ott is egy-egy gólt szerzett a hazai és a vendégcsapat. Nálam ugyan valamelyes szemöldök-összehúzást és homlokráncolást váltott ki, hogy a Szeged csapata vasárnap késő délutánra tűzte ki egy budapesti vendégcsapattal lejátszandó meccsét, nyilván villanyfényben. Mivel a körülmények lehetővé tették a meccs megrendezését, a vendégcsapat nagyjából este fél kilenc körül indulhatott haza… Ennyire rossz a pályahelyzet a szegedi klubnál?

És akkor most jön majd az a forduló, amely során – ilyen a sorsolás szeszélye - egyetlen mérkőzésen sem szerezhet egyik csapat sem olyan pontot, amelyet a rájátszásba magával vihet…