Ez a gondolatkísérlet azért került ide, mert bár jövőre a férfiak bonyolítanak le labdarúgó világbajnokságot, de egy évvel utána Kanadában már a hölgyek lépnek pályára, így – ha közvetve is – őket is érintheti az itt kifejtett alternatív megoldás.

A napokban megtörtént a 2014. évi brazíliai labdarúgó világbajnokság 32 csapatának sorsolása. Az esemény a szokásos módon zajlott le: miután a csapatokat az erősorrend alapján négy „kalapba” sorolták be, a többi gyakorlatilag a véletlen műve volt. Az irányított sorsolás lényege az volt, hogy minél kevesebbszer kerüljenek össze a csoportokban ugyanazon a kontinensen található országok csapatai; a legtöbb csapatot adó Európából se legyen egy csoportban kettőnél több. Minden labdarúgó világversenyen ezt vagy egy hasonló sémát követnek, és ez magában rejti azt a fajta izgalmat, hogy vajon milyen mértékű lesz az egyes csoportokban a továbbjutási esély, kialakulnak-e „halálcsoportok” amelyekben az előzetes várakozások alapján legalább három, de akár mind a négy résztvevőnek is lehet reális esélye a továbbjutásra.

1. táblázat: A világbajnokság irányítottan kisorsolt csoportjai

Ki-ki állást foglalhat, sikerült-e Fortuna istenasszonynak túlságosan erős és túlságosan gyenge csoportokat összeraknia. Hogy segítsünk egy kicsit: a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) vezet egy naprakész adatállományt, amely a nemzeti válogatottak erősorrendjét tükrözi[1], és a fenti táblázatban az országok neve mögött feltüntettük a 2013. novemberben érvényes erősorrend-indexeket, valamint a kialakult csoportokon belüli index-összegeket. Akkor ítélhetnénk az egyes csoportokat a pillanatnyi formák alapján nagyjából egyenlően erőseknek, ha ezek az index-összegek szűk határok között, az átlagértékük (kb. 84) közelében lennének. Látható azonban, hogy a legnagyobb eltérés fölfelé 31, lefelé pedig 39 index egység.

De vajon lehetne-e másfajta elven, másfajta célkitűzéssel „igazságosabb” csoportbeosztást készíteni? Tegyünk rá egy kísérletet. A módszer és az algoritmus nem új, számos sportágban sikerrel használják. A feladat adott: 32 csapatot kell besorolni 8 csoportba úgy, hogy az index-összegek közötti eltérés a lehető legkisebb legyen. A lépések a következők:

1. Soroljuk fel a csapatokat az erősorrend-indexeik növekvő sorrendjében: az első helyen áll Spanyolország (1), a másodikon Németország (2), és így tovább; a 7-ik helyen áll Olaszország (7), a 8-ikon Svájc (8), a 9-iken Hollandia (9). A sor vége felé a 31-ik helyen áll Dél-Korea (54), és az utolsó, 32-ik helyen áll Ausztrália (59).
   
   
2. Töltsük be a táblázat A-tól H-ig terjedő soraiban az első helyre, felülről lefelé haladva, az első nyolc csapatot: Spanyolország kerül az A, Németország a B, … Olaszország a G és Svájc a H sor első helyére.
   
   
3. Most folytassuk a betöltést fordított sorrendben, alulról fölfelé haladva, a sorok második helyeire. A H sorban ide kerül Hollandia (9), a G sorban Brazília (10), … a B sorban Chile (15), az A sorban Horvátország (16).
   
   
4. Most újra megfordulunk: ismét felülről lefelé haladva, a harmadik helyekre kerül az A sorban Elefántcsontpart (17), … és a betöltés így folytatódik, a végeredmény a 2. táblázatban látható.
   
   

2. táblázat: A világbajnokság erősorrend alapján kialakítható csoportjai

Látható, hogy itt felfelé legfeljebb 9, lefelé legfeljebb 10 index-egység az eltérés. A kitűzött célt tehát természetesen elértük, és így is csak három csoportban nem sikerült eleget tenni az előző beosztás során kitűzött feltételnek: a földrészek szerinti szétválasztásnak.

Megjegyzendő, hogy a fenti elveken alapuló csoportbeosztás minden olyan, akár egyéni-, akár csapatsportban alkalmazható, ahol a szövetség naprakészen tart valamiféle erősorrend kialakítására alkalmas adatbázist az egymás ellen elért eredményekről, akár nemzetközi, akár országos vagy csupán regionális szinten.