Az ellentmondásos megítélésű ifjú szőke hölgy azért lehetett a jelen szakasz utolsó interjúalanya, mert a tudósításokban is a bal oldali csatár zárja az összeállítást. Az U15 korosztály berkeiben jártasabbak – vezetők, edzők, szülők, ellenfelek – már jól ismerik őt, én azonban életnagyságban akkor láttam először, amikor Budapesten megtartották a leány U15 korosztály második területi középdöntő körét, hat csapat (két csoport) részvételével.

Ennyit jegyeztem fel akkor: „… ígéretesebb volt az Astra all-round játékosa, Oláh Adrienn, aki csapata három szerzett gólja közül egyet átengedett ugyan csapattársának, de emellett, ha kellett, labdaszerzőként, szervező középpályásként és árnyékcsatárként is emlékezetes két mérkőzést játszott.”

Érkezett ehhez egy hozzászólás:

„… Az általad egekig magasztalt Oláh Adrienn a csapat játékához semmit nem tett hozzá, csak az egyéni érdekeit nézte, ahogy mindig, pedig ez csapatjáték! Amúgy meg egyik gólja büntető, amihez semmi köze nem volt. Sajnos, ő nem csapatjátékos, amikor 0-11-re kikaptak, ő kacagva, röhögve puszizkodott az ellenfél játékosaival ahelyett, hogy szégyellte volna magát, mint a csapat többi tagja. Sőt, ezek után az ellenfél buszával utazott vissza Pestre, nem a saját csapatával. Az a baj, hogy ha mindenki csak dicséri, akkor soha nem lesz belőle focista, hiába tehetséges.”

Volt persze viszontválasz is tőlem, bár szöget ütött a fejembe a kérdés: vajon miért szerepel Adrienn a csapatképen a társaitól eltérő színű, fekete mezben?

„Az első benyomás természetesen lehet megtévesztő, de azzal az állítással, hogy a csapat játékához semmit ne tett volna hozzá, a második meccsen látottak alapján nem igazán tudok egyetérteni. […] Hajlamos volnék azt mondani, hogy ha tartósan ilyen a helyzet, ott az edzőnek is volna tennivalója, csak amikor a tíz hónapos szezonban mindössze tíz meccset játszanak, azt is csak abban a szerencsés esetben, ha nincs visszalépő...”

A mozgásán, gondolkodásán, lövőerején, az ütközések vállalásán látszik, hogy igazi tehetséggel van dolgunk, akinek azonban az ezt kifejező készségeket, képességeket valahol meg kellett szereznie. Nem mulasztjuk el megkérdezni, hogy mikor és hol történt, történik mindez. Annyi azonban az MLSZ naprakész nyilvántartásából is tudható, hogy Adrienn negyedik éve igazolt futballista, ez alatt az ország keleti felében működő három sportklubnak volt tagja, majd az éppen befejeződött bajnoki szezon tavaszi nyitányára igazolt jelenlegi klubjához, az Astra Persecutor HFC-hez. Mind a 39 eddig lejátszott mérkőzésén kezdő volt, és ez alatt 47 gólt szerzett.

Adrienn közben ez év tavaszán részt vett a diákolimpia leány labdarúgó rendezvényén, ahol csapatával bajnoki címet szerzett és gólkirálynő lett. Utóbbi szokását a leány U15 korosztályú bajnoki döntője alkalmából is megtartotta 5 mérkőzésen elért 6 góllal. Azóta bemutatkozhatott a szerveződő U17-es korosztályos válogatottban, egy délszláv felkészülési tornán rendre a csatársor bal oldalán játszott.

De most már kapja meg Adrienn a szót, akár "személyes megtámadtatás jogán". Az írásban elküldött kérdésekre ugyan némi késéssel válaszolt, ám ez a késés igazoltnak tekinthető: tagja lett az U17-es, majd a később megalakított U16-os válogatott keretnek is, miközben egyesületében is rendre a góllövők között szerepel. Lássuk tehát Adrienn két részben megtett "vallomását"!

Adrienn, a civil

Kisvárdán születtem, 1999. május 19-én. Szüleimmel lakom, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis faluban, Petneházán, de Budapesten, a Ferenczy Noémi leány kollégiumban töltöm a hétköznapjaimat. Tanulmányaimat a szülőfalumban kezdtem, majd fél évet Nyíregyházán, a Vasvári Pál Gimnázium testnevelés tagozatán végeztem el, félévkor azonban váltottam a budapesti Szent-Györgyi Albert Gimnáziumba, az idei szeptembert viszont már a Szász Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolában kezdtem. Igyekszem minél jobb tanulmányi átlagot elérni, jól érettségizni, a továbbiakban pedig diplomát is szerezni, és a későbbiekben mindenképpen a labdarúgás területén szeretném folytatni az életemet. Az idegen nyelvek nem igazán tartoznak a kedvenceim közé, noha nagyon szeretnék pár évet külföldön focizni.

Mindenképp az utánra tervezném a családalapítást, hogy biztos hátteret teremtettem magamnak és a majdani családtagoknak. Szeretnék focista férjet, majd a továbbiakban gyerekeket is, és remélem, ők is sportolók lesznek. Akiket igazi barátoknak mondhatok, azok a gyerekkori barátaim, a szülőfalumban laknak főként. Szórakozni csak a barátaim körében szeretek, esténkét összegyűlünk, bográcsolunk, beszélgetünk. Utóbbi időben sajnos nagyon kevés erre az időm, viszont az internet segítségével esténként beszélgetünk.

Adrienn, a sportoló

Apukám gyerekkora óta sportolt rendszeresen, főként focizott ő is. Anyukám szintén sportolt, és két éve otthon újra elkezdett a faluban egy kisebb női kézilabdacsapatban játszani. Testvérem rendszeresen jár konditerembe, futni, mellette egészségesen táplálkozik.

Én először a szülőfalumban, az iskolás csapatban kezdtem kispályán, és emellett futsaloztunk is. Később látták, hogy ügyesen bánok a labdával, ezért elvittek egy egyesülethez, és ott később nagypályáztam is. Először hátvédként számítottak rám, mert apukám is ott játszik, és gondolták, hogy én is ott vagyok a legjobb, de mindig a kapu előtt találtam magam, és gólt szerettem volna rúgni. Később felvittek középpályára, amiben, azt gondolom, meg is találtam az igazi focista önmagamat. Jelenleg is a középpálya szélén játszom, de néha befejező csatár, ék szerepkörben játszom – ahogy a Mester kéri.

Játszottam fiúk között is négy évet a sulis csapatban. Nagyon szerettem, nagyon sokat fejlődtem ott, és ha tehetném, bármikor újra játszanék fiúkkal. A mostani csapatomhoz úgy kerültem, hogy az egyik tornán találkoztam az edzővel, és felajánlotta a lehetőséget. Szerintem elég gyors és labdabiztos vagyok, és jó a lövőtechnikám. Gyenge pontjaim egyike talán az, hogy túl hamar feladom, ha nem úgy sikerül valami a pályán, ahogy szeretném.

Nagy örömömre bekerültem az U17 korosztályos válogatottba, és szeretném kihozni magamból a legjobbat, hogy később a felnőtt válogatott keret tagja lehessek. Ha a jövőre gondolok, tíz év múlva egy érett nőként látom magamat, aki valamilyen NBI-es csapat tagja, és boldog, hogy azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. Kedvenc férfi futballcsapatom a Real Madrid, kedvenc játékosaim Cristiano Ronaldo, Iniesta, Ronaldinho és David Bechkam.

Elmesélem egy szokásos heti programomat. Hétköznaponként reggel 6:30-kor kelek, délelőtt suli, délután edzéseim vannak. Edzés után, ha kell, tanulok, ha nem, akkor pihenek. Hétvégenként általában meccseim vannak, de ha tudok, minden esetben hazamegyek a családomhoz, barátaimhoz. Ha úgy adódik, hogy egy másik magyar csapat megkeres, úgy gondolom, hogy maradnék a jelenlegi helyemen, viszont ha külföldi, akkor elgondolkodnék a váltáson.

Ha megkérdeznék a véleményemet a magyar női foci világáról, mindenképpen sokkal nagyobb hírverést biztosítanék neki, mert kevesen tudják, hogy az MTK női csapata a BL legjobb 32 csapata közé jutott ebben a szezonban is.

Amikor az aktív pályafutásomat befejezem, mindenképpen szeretnék edző, vagy talán menedzser lenni. Komolyabb sérülések még nem történtek velem, erős csontozatom van szerencsére; ha mégis történne valami nem várt sérülés, amely hosszú kihagyásra kényszerít, arra van speciális sportbiztosításom. Legfőbb támogatóm a családom, akiknek köszönhetek mindent! Nélkülük sehol sem tartanék. Egyéb személyes támogatóim jelenleg nincsenek.

A bizalom, amelyet még a nyár közepén előlegeztünk meg Adriennek, az utóbb történtek alapján teljesen megalapozott volt: a kisasszony tökéletesen beleillik a Nagy Csapatba, ráadásul a többnyire hiányposztnak számító bal oldali támadó középpályásként vagy bal oldali csatárként lehet hasznára mindenkori klubcsapatának és most már a válogatott csapat(ok)nak is. Az ő esetében sem csupán sablonos befejezés, hogy még nagyon sok sikert kívánunk!