A legfelső osztályú felnőtt női nagypályás labdarúgó bajnokság (JET-SOL Liga) jelenlegi szezonjának alapszakaszában tíz forduló lejátszása után az alföldi országrészt képviselő Szegedi AK Boszorkányok csapata még pont nélkül áll. Tíz lejátszott mérkőzésének 900 perce alatt 6 gólt szerzett, vagyis 150 percenként, pontosan két és fél meccsenként sikerült egyszer a hálóba találniuk. Ehhez képest gyakorlatilag tízszer gyakrabban, valamivel kevesebb mint 15 percenként kapták az eddigi 61 gólt.

Az alapszakaszból még 4 forduló van hátra. Mire jövő tavasszal lezárul, a csapat minden ellenfelét meglátogatja egyszer; ezeknek az utazásoknak a távja szűken számítva is eléri az 3500 kilométert. Ha nagyon jóindulatúan számolva 100 km/órás átlagsebességet feltételezünk, akkor ez 35 órányi úton töltött időt jelent. Nem ismerhetjük még az alsóház majdani összetételét, de a keretében és a helyosztókon lejátszandó nyolc mérkőzéssel kapcsolatban könnyen összejöhet további akár 1500 km (és további 15 óra) is.

Kijelenthetjük-e vajon, hogy akár az 5000 km, akár az 50 órányi utazással töltött idő túlságosan sok a biztos kiesés „kiharcolásához” képest? Természetesen nem jelenthetjük ki. Elég, ha a csapat által a szezon során lejátszandó 24 vagy 25 mérkőzés közül a legfontosabb kettő (az egyik helyosztó és az egyik osztályozó), vagyis a meccseik nem egészen 10 százaléka kiemelkedően jól sikerül.

Mi kellhet két kiemelkedően jó mérkőzéshez? Természetesen nagy fokú szerencse sem árt: miért ne jöhetne össze ritka alkalmanként, hogy a saját csapatnak minden sikerül, az ellenfélnek semmi, és a játékvezetői csapat sem rontja el az örömet. De be is lehet segíteni Fortunának, akár például célzott és jól időzített játékos-igazolási technikákkal. És ha minden összejön, máris készülhetnek a következő Boszorkánykörre, a nyár végén induló új szezon „gyümölcsöző” utazásaira, amelyek úticél-választéka könnyen kibővülhet egy zalaegerszegi, győri, vagy soproni desztinációval.